A havas területeken a faültetés klímaelőnyének egy része is eltűnhet

A faültetés a klímavédelem egyik legismertebb eszközévé vált. A logika egyszerűnek tűnik: a növekvő fák szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, ezért minél több erdőt telepítünk, annál nagyobb lehet a klímavédelmi előny. A valóság azonban ennél jóval összetettebb.

Az északi, hosszú ideig hóval borított területeken ugyanis előfordulhat, hogy egy új erdő a szén-dioxid megkötése mellett éppen egy természetes hűtőhatást gyengít. A világos hó rengeteg napsugárzást ver vissza, miközben a sötét fák elnyelik annak jelentős részét.

Kanadai kutatók szerint ezt az úgynevezett albedóhatást a faültetési programok klímamérlegében is figyelembe kellene venni. A kérdés ezért már nem egyszerűen az, hogy hány fát ültetünk, hanem az is, hogy hol, milyen fajokat és milyen sűrűségben.

A hó természetes tükörként működik

A jelenség megértéséhez az albedó fogalmából érdemes kiindulni. Az albedó azt mutatja meg, hogy egy felszín a rá érkező napsugárzás mekkora részét veri vissza.

A friss hó rendkívül világos, ezért a napsugárzás jelentős részét visszajuttatja a légkörön keresztül. Egy sötét tűlevelű erdő ezzel szemben sokkal több energiát nyel el.

Ha tehát egy hosszú hónapokon keresztül havas, nyílt területet sűrű fenyves vált fel, a felszín sötétebbé válik. A fák ugyan közben szén-dioxidot kötnek meg, de a felszín több napenergiát is elnyel.

A két folyamat ellentétes irányban hat a klímára.

Akár a klímaelőny ötöde is elveszhet

A United Nations University Institute for Water, Environment and Health szakemberei szerint a hagyományos szén-dioxid-elszámolások ezt a második hatást sokszor nem veszik megfelelően figyelembe.

Egy, Kanada északnyugati részén található Taiga Plains térségére készített modellezés alapján az albedó változása az erdősítés számított klímaelőnyének körülbelül 6–20 százalékát ellensúlyozhatja.

Ezt azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy minden erdőtelepítés ennyivel kevésbé hatékony. Az érték egy konkrét, havas északi régióra és meghatározott modellezési feltételekre vonatkozik.

Nem mindegy, milyen fákat ültetünk

A kutatásokból egy másik fontos tanulság is kirajzolódik: még ugyanazon a területen sem mindegy, milyen erdőt hozunk létre.

A kanadai modellekben azok az állományok, amelyekben a tűlevelűek mellett 25–40 százalékban lombhullató fajok is jelen voltak, kedvezőbb eredményt mutattak. Jelentős mennyiségű szenet tároltak, miközben télen több napfényt vertek vissza, mint a kizárólag tűlevelűekből álló erdők.

A faállomány sűrűsége ugyancsak számított. A modellezésben a hektáronként körülbelül 600–1400 fából álló erdők kedvezőbb és tartósabb hűtőhatást biztosítottak, mint a különösen sűrű telepítések.

Ez arra utal, hogy a klímavédelmi erdőtelepítést nem érdemes pusztán az elültetett fák számával mérni.