A halászat csendben vonja ki az óceánok létfontosságú tápanyagait

Amikor a túlhalászásról esik szó, a legtöbben a csökkenő halállományokra, az üres hálókra és a veszélyeztetett fajokra gondolnak. Egy új kutatás azonban egy kevésbé ismert problémára hívja fel a figyelmet: a modern halászat nemcsak az élőlényeket távolítja el az óceánokból, hanem azokat a tápanyagokat is, amelyek a tengeri ökoszisztémák működéséhez nélkülözhetetlenek.

A kutatók szerint az ipari halászat az elmúlt évtizedekben olyan mértékben változtatta meg a szén, a nitrogén és a foszfor természetes körforgását, amelynek hatásait csak most kezdjük megérteni. A probléma azért különösen fontos, mert ezek az elemek alkotják a tengeri táplálékhálózat alapját. Ha mennyiségük vagy arányuk megváltozik, az az egész ökoszisztémára hatással lehet.

Több százmillió tonna tápanyag tűnt el az óceánokból

A kutatók a Sea Around Us adatbázisának segítségével elemezték az 1960 és 2018 közötti halászati adatokat. A vizsgálat során 330 halfaj kémiai összetételét hasonlították össze a világ különböző tengeri régióiból származó fogási adatokkal.

Az eredmények szerint az ipari halászat ebben az időszakban körülbelül 431 millió tonna szenet, 110 millió tonna nitrogént és 23 millió tonna foszfort vont ki a tengeri ökoszisztémákból. Ezek az anyagok korábban természetes úton keringtek az óceánok, a part menti területek és a szárazföld között.

A kutatók szerint a modern halászat új, mesterséges útvonalat hozott létre a tápanyagok áramlásában, amelynek nincs történelmi megfelelője.

A közepes méretű halak kulcsszerepet játszanak

A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye, hogy a legnagyobb tápanyagveszteséget nem a csúcsragadozók kifogása okozza.

A teljes tápanyagkivonás több mint fele a közepes méretű ragadozó halfajokhoz, például a heringekhez és a makrélákhoz kapcsolódik. Ezek a fajok egyszerre töltenek be zsákmány- és ragadozószerepet, ezért kulcsfontosságú láncszemet jelentenek a tengeri táplálékhálózatban.

Ha számuk jelentősen csökken, az nemcsak a nagyobb ragadozókra, hanem a planktonközösségekre és a kisebb halfajokra is hatással lehet. A kutatók szerint a tápanyagok elvesztése hosszú távon az óceánok termelékenységét is csökkentheti.

A foszfor különösen érzékeny pont

A foszfor a tengeri ökoszisztémák egyik legfontosabb tápanyaga. A kutatás szerint a halászat csúcspontján az emberiség évente körülbelül háromszor annyi foszfort távolított el a tengerekből, mint amennyit a természetes folyamatok a jégkorszak idején a szárazföldre szállítottak.

Ez azért különösen fontos, mert a foszfor nélkülözhetetlen a fitoplankton számára. Ezek az apró, növényszerű élőlények alkotják a tengeri tápláléklánc alapját, miközben a Föld oxigéntermelésének jelentős részéért is felelősek.

A klímaváltozás tovább súlyosbíthatja a problémát

A tápanyagveszteség nem kizárólag a halászat következménye.

A felmelegedő óceánokban egyre nehezebben jutnak fel a mélyebb vízrétegekben található tápanyagok a felszínre. A melegebb vízrétegek stabilabbá válnak, ami gyengíti a természetes keveredést. Ennek következtében a fitoplankton számára kevesebb nitrogén és foszfor válik elérhetővé.

Ha ehhez hozzáadjuk a halászat által kivont tápanyagokat, akkor olyan kettős terhelés alakulhat ki, amely a jövőben jelentősen átalakíthatja a tengeri ökoszisztémákat.