A halak veszélyt sejtenek, ha egyik társuk hirtelen eltűnik

Egy halrajban egyetlen másodperc is számíthat. Ha felbukkan egy ragadozó, nem feltétlenül kell minden egyes halnak saját szemével észrevennie a veszélyt: elég lehet megfigyelni a többiek reakcióját. Egy új kutatás szerint azonban egy apró halfaj ennél is tovább megy. Már az is menekülési reakciót válthat ki belőle, ha egy közelében úszó társa egyszerűen eltűnik a látóteréből.

A Kaliforniai Egyetem San Diegó-i kampuszának kutatói a Danionella cerebrum nevű, mindössze körülbelül 12 milliméter hosszú halfajt vizsgálták. Kísérleteik alapján a halak agya egy társ hirtelen eltűnését hasonló jelzésként dolgozhatja fel, mint amikor azt látják, hogy egy másik hal gyorsan elmenekül.

Nem kell látniuk a ragadozót

A rajban élés egyik legnagyobb előnye, hogy sok állat egyszerre figyelheti a környezetét. Ha az egyik észrevesz egy ragadozót és menekülni kezd, a reakció gyorsan végigterjedhet az egész csoporton.

A kutatók először azt vizsgálták meg, hogyan reagálnak a Danionella cerebrum egyedei egy közeledő ragadozót utánzó vizuális ingerre. Egyedül a halak viszonylag gyengén reagáltak, négyfős csoportban azonban a veszélyt követően csaknem háromszor akkora sebességnövekedést mértek.

Azok az egyedek is hamarabb reagáltak, amelyek csak később láthatták volna közvetlenül a fenyegetést, ha társaik már korábban észlelték azt. A csoport tehát lényegében figyelmeztető rendszerként működött.

Virtuális halakkal tesztelték a reakciót

A kutatók ezután egy különleges kísérletet állítottak össze. Élethű, számítógéppel létrehozott virtuális halakat jelenítettek meg képernyőkön, amelyek mellett a valódi állatok hajlandók voltak úszni.

Amikor a virtuális halak hirtelen „elmenekültek”, a valódi halak akkor is távolodni kezdtek, ha semmilyen ragadozót vagy más veszélyforrást nem láthattak.

Minél több virtuális társ menekült el egyszerre, annál erősebb reakciót mutattak a valódi állatok. Ez arra utal, hogy a halak képesek pusztán társaik viselkedéséből veszélyre következtetni.

Az eltűnés önmagában is figyelmeztetés

A kísérlet legérdekesebb része akkor következett, amikor a virtuális halak nem menekültek el, hanem egyszerűen eltűntek.

A valódi halak erre szinte ugyanúgy reagáltak.

Amikor az élethű mozgású virtuális raj eltűnt, a kísérleti állatok átlagosan körülbelül 70 milliméterrel távolodtak el a képernyőtől. Amikor a virtuális halak látványosan elmenekültek, ez körülbelül 84 milliméter volt. A kutatók nem találtak statisztikailag jelentős különbséget a két reakció között.

Vagyis a vizsgált halak számára nem feltétlenül szükséges végignézni egy társ menekülését. Bizonyos körülmények között már annak hirtelen hiánya is elegendő lehet ahhoz, hogy veszélyt feltételezzenek.