A gyümölcsök és a méz is kulcsszerepet játszhattak az emberi agy fejlődésében

Évtizedeken keresztül szinte megkérdőjelezhetetlennek tűnt az az elképzelés, hogy az emberi agy fejlődésének legfontosabb mozgatórugója a húsfogyasztás volt. A tankönyvekben és a tudományos ismeretterjesztő műsorokban is gyakran találkozhatunk azzal az elmélettel, amely szerint őseink akkor kezdtek gyors ütemben fejlődni, amikor egyre több állati eredetű táplálékot kezdtek fogyasztani.

Egy új kutatás azonban azt sugallja, hogy a történet ennél jóval összetettebb lehet. A tudósok szerint a gyümölcsökben és a mézben található cukrok legalább akkora szerepet játszhattak az emberi agy fejlődésében, mint a hús. A kutatás középpontjában a glükóz áll, amely ma is az emberi agy elsődleges energiaforrása.

Az emberi agy rendkívül energiaigényes

Az emberi agy a testtömegnek mindössze körülbelül 2 százalékát teszi ki, mégis a szervezet nyugalmi energiafelhasználásának nagyjából 20 százalékát használja fel. Gyermekkorban ez az arány még magasabb lehet.

Ez az egyik oka annak, hogy az emberi agy evolúciója mindig is komoly rejtélynek számított. A kutatók régóta keresik a választ arra a kérdésre, hogy őseink miként tudtak elegendő energiát biztosítani egy ilyen költséges szerv fenntartásához.

A hagyományos magyarázat szerint a megoldást a húsfogyasztás jelentette. A hús koncentrált formában biztosított fehérjét, vasat, B12-vitamint és zsírsavakat, amelyek hozzájárulhattak az agy növekedéséhez.

A hús önmagában nem magyaráz meg mindent

Az új kutatás szerzői szerint azonban az emberi agy működésének egyik alapvető sajátossága gyakran háttérbe szorult a korábbi elméletekben.

Az agy elsődleges üzemanyaga ugyanis nem a fehérje és nem a zsír, hanem a glükóz. Ezt a szervezet képes ugyan más tápanyagokból is előállítani, de a közvetlenül elfogyasztott szénhidrátok sokkal könnyebben hozzáférhető energiaforrást jelenthettek.

A kutatók szerint a korai emberek számára a gyümölcsök és a méz különösen értékes táplálékforrásnak számítottak. A vadon élő gyümölcsök természetes cukrokat tartalmaztak, a méz pedig rendkívül nagy energiasűrűséggel rendelkezett.

A méz valóságos energiabomba lehetett

Az antropológusok már korábban is felhívták a figyelmet arra, hogy a mézgyűjtés sok vadászó-gyűjtögető közösség életében központi szerepet játszott.

Az afrikai és ausztráliai népcsoportok vizsgálata azt mutatta, hogy a méz megszerzése gyakran ugyanolyan fontos tevékenység volt, mint a vadászat. A méz szinte egész évben elérhető, rendkívül magas az energiatartalma, és gyorsan hasznosítható cukrokat tartalmaz.

A kutatók szerint a méz nem egyszerű édesség volt őseink számára, hanem egy olyan energiaforrás, amely hozzájárulhatott az agy fejlődéséhez és a nagyobb fizikai aktivitás fenntartásához.