A gyors erdőtüzek után sokkal nehezebben állhat helyre az erdő

Amikor egy hatalmas erdőtűzről érkeznek hírek, általában egyetlen adat kerül a középpontba: mekkora terület égett le. Egy új kutatás szerint azonban önmagában ebből még nem lehet megmondani, milyen súlyos ökológiai következményeket hagy maga után a tűz.

Két azonos méretű erdőtűz egészen eltérő állapotban hagyhatja maga után a tájat. A döntő különbség az lehet, milyen gyorsan terjedtek a lángok. A gyorsan mozgó tüzek ugyanis nemcsak rövid idő alatt égetnek fel hatalmas területeket, hanem súlyosabb károkat is okozhatnak, és jelentősen megnehezíthetik az erdő természetes regenerációját.

Több mint háromezer erdőtüzet vizsgáltak

A kutatók 3499 erdőtüzet elemeztek, amelyek 2012 és 2023 között pusztítottak Kanada és az Egyesült Államok nyugati részének tűlevelű erdeiben.

A NASA műholdas hőérzékelési adatai segítségével rekonstruálták, hogy az egyes tüzek milyen gyorsan terjedtek napról napra. Összesen több mint 33 ezer olyan napot elemeztek, amelyeken aktívan terjedtek a lángok.

Az eltérések óriásiak voltak. A leglassabb esetekben a tűz egyetlen nap alatt körülbelül 131 métert haladt előre, míg a leggyorsabb esetben 24 óra alatt csaknem 62 kilométert tett meg.

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a leggyorsabb 10 százalékba tartozó tűznapok adták a vizsgált időszakban leégett tűlevelű erdők területének több mint felét.

Minél gyorsabb a tűz, annál súlyosabb lehet a pusztítás

A kutatók nemcsak a leégett területet vizsgálták, hanem azt is, milyen állapotban maradt az erdő a tűz után.

Az eredmények egyértelmű kapcsolatot mutattak a terjedési sebesség és az égés súlyossága között. A gyorsan terjedő tüzek által érintett terület 34 százalékán rendkívül súlyos károk keletkeztek, míg a lassabb tüzeknél ez az arány 26 százalék volt.

A legsúlyosabban érintett területeken a lombkorona legalább 95 százaléka elpusztult.

Ennek egyik magyarázata, hogy az extrém sebességű tüzek gyakran már nem csupán a talaj közelében terjednek. A száraz növényzet és az erős szél hatására a lángok feljuthatnak a fák koronájába, és úgynevezett koronatűz alakulhat ki.

Ilyenkor a tűz rendkívül gyorsan haladhat, miközben a fák túlélési esélye jelentősen csökken.

A következő erdő megszületése is veszélybe kerülhet

A tűz elvonulásával azonban még nem ér véget a probléma.

Sok észak-amerikai tűlevelű fafaj nem képes egyszerűen újrahajtani az elpusztult törzsből. Az új erdő kialakulásához a környező, életben maradt fákról érkező magokra van szükség.

A kutatók ezért azt is megvizsgálták, milyen messze találhatók a súlyosan leégett területek belsejétől a legközelebbi túlélő tűlevelű fák.

Lassabb tüzek után ez a távolság átlagosan körülbelül 121 méter volt. A gyorsan terjedő tüzek után azonban már nagyjából 150 méter – vagyis mintegy 23 százalékkal nagyobb.

Ez elsőre nem tűnik óriási különbségnek, de egy nagy, teljesen kiégett terület közepén döntő jelentőségű lehet.