A grönlandi jégben különös változást találtak az 1990 utáni légszennyezésben

A grönlandi jégtakaró nemcsak a múlt éghajlatáról őriz információkat. A hóval együtt a légkörből érkező apró részecskék és oldott vegyületek is lerakódnak, majd évről évre újabb jégrétegek alá kerülnek. Emiatt egy megfelelő helyről kiemelt jégmag valóságos környezeti archívumként használható.

Egy friss nemzetközi kutatás több mint két évszázad légszennyezésének történetét rekonstruálta egy Grönland középső részén vett jégmag segítségével. A kutatók azt találták, hogy az iparosodás során hosszú ideig viszonylag szoros kapcsolat volt az emberi kibocsátások és a jégben megőrzött szennyező anyagok között. Az 1990-es évek környékén azonban ez az egyszerű kapcsolat felbomlott.

A felfedezés nem azt jelenti, hogy a légszennyezés csökkentése káros lett volna. Éppen ellenkezőleg: a kén-dioxid-kibocsátás visszaszorítása jelentősen javította a levegő minőségét és mérsékelte a savas ülepedést. A kutatás inkább arra mutat rá, hogy a kibocsátás, a légköri kémia, a szennyező anyagok szállítása és az éghajlat között jóval összetettebb kapcsolat van, mint amit pusztán a kibocsátási adatokból láthatunk.

Egy 79 méteres jégmag őrizte meg a történetet

A vizsgálat alapjául szolgáló, 79 méter hosszú jégmagot 2007-ben fúrták a közép-grönlandi Summit térségében. Rétegei 1772-től 2006-ig őriznek éves felbontású kémiai információkat.

A kutatók elsősorban a szulfát, a nitrát és a klorid koncentrációját elemezték, majd az eredményeket összevetették Észak-Amerika, Európa és a volt Szovjetunió történelmi kibocsátási adataival.

A 20. század jelentős részében meglehetősen egyértelmű volt a kapcsolat. A szulfát és a nitrát mennyisége körülbelül 1900-tól emelkedett, ahogy az iparosodás és a fosszilis tüzelőanyagok használata egyre nagyobb méreteket öltött. Mindkét anyag koncentrációja az 1970-es évek környékén érte el csúcsát.

A vizsgálat szerint ebben az időszakban Észak-Amerika volt a Grönlandra eljutó antropogén szennyezés legfontosabb forrásterülete, Európa pedig kisebb szerepet játszott.

A légszennyezés elleni fellépés működött

Az 1970-es és 1980-as évektől Észak-Amerikában és Európában egyre szigorúbb levegőtisztasági szabályokat vezettek be. Csökkent a kéntartalmú tüzelőanyagok használata, terjedtek a füstgáz-tisztítási technológiák, és jelentősen visszaesett a kén-dioxid kibocsátása.

Ennek nyoma a grönlandi jégben is megjelent: a szulfát és a nitrát koncentrációja csökkenni kezdett.

A változás nagyságrendjét jól érzékeltetik az amerikai adatok. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint az erőművek éves kén-dioxid-kibocsátása 1990 és 2019 között 94 százalékkal, nitrogén-oxid-kibocsátása pedig 85 százalékkal csökkent.

Európában hasonló folyamat zajlott. A kén-dioxid-kibocsátás már 1980 és 1995 között nagyjából a felére esett vissza, amiben szerepet játszott az alacsonyabb kéntartalmú tüzelőanyagok használata, a füstgáz-kéntelenítés, a földgáz térnyerése és a széntüzelés visszaszorulása.