A Föld már most dolgozik helyettünk – de meddig bírja még?

A Föld nem passzív áldozata a klímaváltozásnak, épp ellenkezőleg: aktívan védekezik ellene. Az erdők, a talajok, a mocsarak és az óceánok mind úgynevezett természetes szénelnyelők, amelyek képesek elraktározni az ember által kibocsátott szén-dioxid egy részét.
Becslések szerint a természet az éves kibocsátás közel felét elnyeli, megakadályozva, hogy a légkör hőcsapdaként működjön.

De ez a rendszer törékeny: ha túlterheljük, az elnyelőkből kibocsátók lesznek és a Föld védelmi pajzsa saját maga ellen fordulhat.

Az erdők – a bolygó tüdeje

Az erdők a leghatékonyabb szénelnyelők: a fotoszintézis során a fák szén-dioxidot vesznek fel, és oxigént bocsátanak ki. Egyetlen hektár egészséges erdő évente akár 10 tonna szén-dioxidot is képes megkötni.
Ugyanakkor az erdőirtás, az illegális fakitermelés és az erdőtüzek miatt a világ erdei évente több millió hektárral zsugorodnak.

Az Amazonasz például – amelyet sokáig a Föld tüdejének neveztek – ma már egyes területein több szenet bocsát ki, mint amennyit elnyel, mert a szárazság és a tűzvészek elpusztítják az erdők ökoszisztémáját.

Az óceán – a legnagyobb szénraktár

Kevesen tudják, de a világ óceánjai tárolják a Föld szénkészletének több mint 90%-át. Az algák, planktonok és mélytengeri üledékek óriási mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg.
Ám az óceánok felmelegedése és elsavasodása veszélyezteti ezt a természetes folyamatot: a melegebb víz kevesebb gázt tud elnyelni, az elsavasodás pedig roncsolja a tengeri élőlények mészvázát, amelyek nélkül a karbonciklus megszakad.

A talaj és a mezőgazdaság szerepe

A termőtalaj szintén hatalmas szénraktár: a szerves anyagban gazdag föld nemcsak tápanyagot ad a növényeknek, hanem stabilizálja a klímát is.
A regeneratív mezőgazdaság, a természetes trágyázás és a növénydiverzitás növelése segít visszajuttatni a szenet a talajba, miközben növeli a termőképességet.

Ezzel szemben a túlzott vegyszerhasználat és a talajerózió évente több milliárd tonna szenet juttat vissza a légkörbe. A talajvédelem tehát nemcsak agrárpolitikai, hanem klímavédelmi kérdés is.

A jövő kulcsa: együttműködés a természettel

A természetes szénelnyelők támogatása az egyik legeredményesebb és legköltséghatékonyabb klímastratégia.
Az erdőtelepítés, a vizes élőhelyek helyreállítása, az óceáni ökoszisztémák védelme és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok mind hozzájárulhatnak a bolygó regenerációjához.

De a természet nem képes egyedül megoldani az ember okozta problémát. Ha tovább égetjük a fosszilis tüzelőanyagokat és pusztítjuk az élőhelyeket, a természetes elnyelők kapacitása összeomlik.

A jövő legnagyobb kérdése tehát ez: mi segítünk a természetnek megmenteni minket, vagy hagyjuk, hogy kifulladjon?