A fiatal varangyok viselkedését jobban alakíthatja a társaság, mint a rokonság

Az állatvilágban a családi kapcsolatok sokszor a túlélés szempontjából is fontosak. Számos ebihalfajnál korábban kimutatták, hogy az állatok képesek megkülönböztetni rokonaikat az idegen egyedektől, és bizonyos helyzetekben előnyben is részesítik testvéreik társaságát. Egy új japán vizsgálat azonban azt mutatja, hogy ez korántsem általános szabály.

A Japán közönséges varangy (Bufo formosus) ebihalai egy kísérletben nem részesítették előnyben testvéreiket az idegen fajtársakkal szemben. Viselkedésüket sokkal inkább az befolyásolta, hogy életük első két hetét más ebihalakkal együtt vagy teljesen egyedül töltötték-e.

Kilencven ebihalat figyeltek meg

A Kiotói Egyetem kutatója 2021 áprilisában négy különböző petefüzért gyűjtött. Egy-egy petefüzér 100–150 petét tartalmazott, az azonos füzérből származó állatokat pedig testvéreknek tekintették.

A kikelés után az ebihalakat különböző körülmények között nevelték. Egy részük húszfős testvércsoportban fejlődött, másokat teljesen elkülönítettek társaiktól. A kutató azt is megvizsgálta, számít-e a víz: az állatok egyik fele klórmentesített csapvízben, a másik természetes tóból származó vízben fejlődött.

Két hét elteltével összesen 90 ebihalat vontak be a viselkedési kísérletbe.

Testvér vagy idegen? Az ebihalaknak szinte mindegy volt

A teszt során az állatokat olyan akváriumba helyezték, amelynek egyik végében tíz testvérük, a másikban pedig tíz nem rokon ebihal úszott. A csoportokat háló választotta el egymástól, így a vizsgált állat érzékelhette a többiek vizuális és kémiai jeleit, de nem érintkezhetett velük közvetlenül.

A kutatók másodpercenként rögzítették az ebihalak helyzetét, és azt vizsgálták, melyik csoport közelében töltenek több időt.

Az eredmény egyértelmű volt: egyik nevelési körülmény között sem mutatkozott szignifikáns testvérpreferencia. A természetes tóvíz sem változtatott ezen, pedig a kutató egyik feltevése az volt, hogy annak mikrobiális összetétele segítheti a rokonság felismeréséhez szükséges szagjelek kialakulását.

A vizsgálat ezért nem azt bizonyítja, hogy az állatok egyáltalán nem képesek felismerni rokonaikat, hanem azt, hogy ebben a választási helyzetben nem részesítették előnyben őket.

Két hét magány már mérhető különbséget okozott

A kísérlet legérdekesebb eredménye nem a rokonsághoz, hanem a társas tapasztalathoz kapcsolódott.

Azok az ebihalak, amelyek életük első két hetét egyedül töltötték, később kevésbé közelítették meg a többi állatot. Több időt töltöttek a tesztmedence semleges, középső részén, függetlenül attól, hogy a közelben testvérek vagy idegen fajtársak voltak.

A természetes tóvízben nevelt, izolált állatok átlagosan körülbelül 22 percet töltöttek a semleges területen az egyórás vizsgálat során, míg a csoportosan nevelt társaik körülbelül 14 percet. Csapvíz esetében is hasonló különbséget mértek.

A kutatás így arra utal, hogy már az élet egészen korai szakaszában szerzett társas tapasztalatok befolyásolhatják, hogyan reagálnak később az ebihalak fajtársaik jelenlétére.