A fák akkor is elnyelik a szenet, amikor már nem nőnek

A fákat gyakran a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb szövetségesének tekintjük. Évtizedek óta ismert, hogy a fotoszintézis során szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, és annak egy részét a törzsükben, ágaikban és gyökereikben tárolják.

Egy új kutatás azonban arra mutat rá, hogy a folyamat jóval összetettebb, mint korábban gondolták. A tudósok azt találták, hogy a fák sok esetben még hónapokkal azután is folytatják a szén-dioxid megkötését, hogy a tényleges növekedésük már leállt. Ez a felfedezés új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a jövőben mennyi szenet lesznek képesek hosszú távon tárolni az erdők.

A fotoszintézis és a növekedés nem ugyanaz

A kutatást a Columbia Egyetem Lamont–Doherty Földmegfigyelő Intézetének szakemberei vezették. A kutatócsoport 137 amerikai erdőterület adatait elemezte, köztük keleti és kaliforniai tölgyerdőket. A vizsgálat során műholdas megfigyeléseket, szén-dioxid-áramlási adatokat, törzsnövekedési méréseket és évgyűrűvizsgálatokat kombináltak.

Az eredmények szerint a fák növekedése sokkal korábban véget ér, mint a fotoszintézis időszaka.

A kelet-amerikai tölgyerdőkben a törzs növekedése jellemzően májustól júliusig tartott, miközben a fák októberig folytatták a szén-dioxid felvételét. A kutatók szerint az éves szénmegkötés mintegy 36 százaléka a növekedés leállása után történt. Kaliforniában hasonló mintázatot figyeltek meg: ott az éves szénfelvétel körülbelül 26 százaléka következett be a növekedési időszak végét követően.

Hová kerül a szén, ha nem a törzsbe?

A kutatás egyik legfontosabb kérdése éppen ez volt.

Ha a fa tovább fotoszintetizál, de már nem épít új fát a törzsébe, akkor az elnyelt szén más célokra használódik fel. A tudósok szerint egy része a következő évi növekedés előkészítésére szolgál, más része a gyökerek, levelek és egyéb szövetek fenntartására fordítódik. Egy részét pedig a fa saját anyagcseréje használja fel.

Ez azért fontos, mert a klímavédelmi szempontból legértékesebb szén az, amely évtizedekre vagy évszázadokra a faanyagban raktározódik el. Ha a szén nagyobb része rövidebb életciklusú szövetekbe vagy anyagcsere-folyamatokba kerül, akkor a légkörből kivont szén egy része viszonylag gyorsan visszajuthat a környezetbe.

A meleg és a szárazság állíthatja le a növekedést

A kutatók szerint a növekedés leállásának egyik fő oka a vízhiány.

A fák törzsének vastagodásához megfelelő belső víznyomás szükséges. Amikor a nyár folyamán a hőmérséklet emelkedik és a talaj kiszárad, a növekedés gyorsan lelassulhat vagy teljesen megállhat. A fotoszintézis ugyanakkor még ilyenkor is működhet, bár valamivel kisebb intenzitással.

A kutatók szerint ez különösen fontos a klímaváltozás szempontjából, mert a hőhullámok és az aszályok egyre gyakoribbá válnak a világ számos erdős térségében.

Át kell írni a klímamodellek egy részét?

A jelenlegi klímamodellek jelentős része abból indul ki, hogy a fotoszintézis és a növekedés szorosan együtt jár. Ha több szén-dioxid áll rendelkezésre a légkörben, akkor a fák több szenet vesznek fel, és nagyobb biomasszát építenek fel.

Az új kutatás szerint azonban ez a kapcsolat nem mindig ilyen egyszerű. A jövőben előfordulhat, hogy az erdők továbbra is jelentős mennyiségű szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, de annak kisebb része épül be tartósan a faanyagba.

Ez nem jelenti azt, hogy az erdők elveszítenék klímavédelmi szerepüket, de arra utal, hogy a hosszú távú széntároló kapacitásukat bizonyos modellek túlbecsülhetik.