A csendes-óceáni jéghegyek is gyengíthetik a Föld egyik legfontosabb óceáni áramlatát

Amikor az Atlanti-óceán óriási áramlatairól esik szó, kevesen gondolnák, hogy a Csendes-óceánban olvadó jéghegyeknek is szerepük lehet bennük. Egy friss kutatás azonban arra jutott, hogy a két óceán sokkal szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint azt a tudósok korábban feltételezték.

A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a Csendes-óceán északkeleti részén leszakadó és olvadó jéghegyek a múltban képesek voltak meggyengíteni az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszert (AMOC), vagyis azt a hatalmas óceáni „szállítószalagot”, amely alapvető szerepet játszik a Föld éghajlatának szabályozásában.

Az AMOC a bolygó egyik legfontosabb áramlati rendszere

Az AMOC meleg, sós vizet szállít a trópusokról az Atlanti-óceán északi részére, miközben a lehűlt, sűrűbb víz mélyen visszaáramlik dél felé. Ez a rendszer óriási mennyiségű hőt mozgat, és jelentős hatással van Európa éghajlatára, az óceánok szén-dioxid-elnyelő képességére és a csapadékeloszlásra is.

Az elmúlt években számos kutatás figyelmeztetett arra, hogy az AMOC fokozatosan gyengülhet a klímaváltozás következtében. Az új tanulmány azonban nem a jelenlegi felmelegedést, hanem a múlt jégkorszaki eseményeit vizsgálta.

Egy régi rejtély nyomában

A kutatók évtizedeken át úgy gondolták, hogy az úgynevezett Heinrich-eseményeket elsősorban az Atlanti-óceánba kerülő hatalmas mennyiségű olvadékvíz okozta.

Az új kutatás azonban azt mutatja, hogy ezek az atlanti jéghegy-kitörések valójában már azután következtek be, hogy az áramlási rendszer gyengülése megkezdődött. Ez azt jelenti, hogy más kiváltó okot kellett keresni.

A kulcs a Csendes-óceánban lehetett

A kutatócsoport paleoklimatológiai adatok és nagyteljesítményű számítógépes modellek segítségével rekonstruálta a mintegy 19 ezer évvel ezelőtti éghajlati viszonyokat.

Az eredmények szerint a Csendes-óceán északkeleti részén bekövetkező nagyméretű jéghegy-leszakadások és az ezekből származó olvadékvíz megváltoztatták az óceánok sótartalmát és sűrűségét. Ezek a változások végül olyan láncreakciót indítottak el, amely az Atlanti-óceánban is hozzájárult az AMOC gyengüléséhez.

A kutatók szerint a csendes-óceáni események időben megelőzték az atlanti változásokat, ami arra utal, hogy valódi ok-okozati kapcsolat állhat fenn.

Mit jelenthet ez napjainkban?

A kutatás nem azt állítja, hogy a mai AMOC gyengülését közvetlenül a Csendes-óceán jéghegyei okozzák. Ugyanakkor rámutat arra, hogy az óceánok sokkal szorosabban összekapcsolódnak, mint korábban hittük.

A tudósok szerint a jövő klímamodelljeiben nem elegendő csupán az Atlanti-óceán változásait figyelni. A Csendes-óceánban zajló folyamatok is befolyásolhatják a globális óceáni keringést, különösen akkor, ha nagy mennyiségű édesvíz kerül a tengerekbe.

Egy új nézőpont a Föld éghajlatáról

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a bolygó klímarendszere rendkívül összetett. Egy távoli óceánban bekövetkező változás akár több ezer kilométerrel arrébb is képes lehet befolyásolni a nagy óceáni áramlatokat.

Ez azt jelenti, hogy a jövő klímájának pontosabb előrejelzéséhez nem elegendő egyetlen térséget vizsgálni. A Föld óceánjai egyetlen összekapcsolódó rendszerként működnek, amelyben a távoli események is messzire ható következményekkel járhatnak.