8000 kilométer egy tutajon? Így gyarmatosították a leguánok Fidzsit

A leguánok főként a Karib-térségben, a Galápagos-szigeteken, valamint Észak-, Közép- és Dél-Amerika trópusi, szubtrópusi és sivatagi vidékein élnek. Egy dolog azonban régóta foglalkoztatja a tudósokat: hogyan kerülhettek ezek a hüllők a Csendes-óceán közepén fekvő, elszigetelt Fidzsi-szigetekre, több ezer kilométerre a legközelebbi szárazföldtől?

Egy friss genetikai elemzés most választ adhat erre a kérdésre. A kutatók szerint a leguánok ősei akár 8000 kilométert is sodródhattak az óceánon, talán egy növényzettel borított tutajon, amelyet egy ciklon vagy vihar szakított le Észak-Amerika partjairól.

„Elsőre őrültségnek tűnhet, hogy egy leguánfaj Észak-Amerikából jutott el Fidzsire” – mondja Jimmy McGuire, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem biológiaprofesszora. „De az alternatív elméletek egyszerűen nem illenek bele az ismert időkeretbe. A genetikai nyomok szerint ugyanis a leguánok nagyjából 34 millió éve érkezhettek a Fidzsi-szigetekre.”

A kutatás során több mint 200 példányból származó DNS-t elemeztek, és kiderült, hogy a fidzsi leguánok legközelebbi rokonai az észak-amerikai sivatagi leguánok. Ez megerősíti a „tutajos utazás” elméletét.

A leguánok nagy növényevők, és rendkívül jól tűrik az éhezést és a vízhiányt, különösen a sivatagi fajok. Ezért elképzelhető, hogy egy vihar által kitépett fával együtt a vízre kerültek, amely élelemként is szolgálhatott a hosszú utazás során.

„Ha lenne olyan gyíkfaj, amely képes lenne túlélni egy 8000 kilométeres sodródást a Csendes-óceánon, akkor az biztosan egy sivatagi leguán lenne” – mondja a tanulmány első szerzője, Simon Scarpetta.

Korábban sok biológus úgy gondolta, hogy a Fidzsi-szigeteki leguánok ősei valahonnan Ázsiából vagy Dél-Amerikából érkeztek. Az új genetikai eredmények azonban radikálisan új képet festenek: egy elképesztően hosszú és veszélyes óceáni utazásról, amelyet ezek az ellenálló hüllők valószínűleg sikeresen túléltek.

A mai Fidzsi-szigeteken élő négy leguánfaj mind veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett. Élőhelyük pusztulása, a patkányok ragadozása és az egzotikus állatkereskedelem mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a különleges utazók a kihalás szélére sodródjanak – ezúttal szó szerint.