Vietnam vadonjában rejtett probléma veszélyezteti az állatvilágot

A természetvédelem egyik alapvető eszköze a térképezés. A kutatók műholdfelvételek, erdőborítottsági adatok és védett területek alapján próbálják meghatározni, hol találhatók a biodiverzitás szempontjából legértékesebb élőhelyek. Egy új vietnámi kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a természetvédelmi térképek gyakran nem mutatják meg az egyik legfontosabb tényezőt: az emberi nyomást.

A kutatók szerint Vietnam számos olyan erdősége és hegyvidéki területe, amely a térképeken még mindig érintetlen természetként jelenik meg, valójában komoly veszélynek van kitéve az illegális vadászat és az úgynevezett „üres erdő” jelenség miatt.

Nem elég, ha az erdő megmarad

A természetvédelmi tervezés sokáig abból indult ki, hogy ahol nagy kiterjedésű, összefüggő erdők maradnak fenn, ott a vadon élő állatok is biztonságban vannak.

A vietnámi vizsgálat azonban rámutatott, hogy ez nem feltétlenül igaz. Számos erdőterület kívülről nézve érintetlennek tűnik, a valóságban azonban a nagyobb emlősök, madarak és más gerinces állatok jelentős része eltűnt.

Az ilyen területeket a szakemberek „üres erdőknek” nevezik. A növényzet továbbra is jelen van, de az ökoszisztéma kulcsszereplői hiányoznak.

Az illegális vadászat sokszor láthatatlan

Vietnam a világ egyik biodiverzitási központja. Az ország hegyeiben és trópusi erdeiben számos ritka faj él, köztük veszélyeztetett főemlősök, szarvasfélék és ragadozók.

A kutatók szerint azonban a hagyományos természetvédelmi térképek gyakran figyelmen kívül hagyják azokat a tényezőket, amelyek közvetlenül befolyásolják az állatok túlélését. Ilyen például az orvvadászat, az állatcsapdák elterjedtsége vagy az erdőket átszelő utak sűrűsége.

Ezek a hatások sokszor nem láthatók műholdképeken, mégis alapvetően meghatározzák, hogy egy adott területen fennmaradhatnak-e az állatpopulációk.

A biodiverzitás nem áll meg a védett területek határán

A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a természetvédelmi stratégiák túlzottan a hivatalos védett területekre koncentrálnak.

A valóságban számos faj használ olyan erdőket, mezőgazdasági mozaikterületeket és közösségi kezelésű tájakat is, amelyek nem szerepelnek a legfontosabb természetvédelmi térképeken. Hasonló eredményekre jutottak más délkelet-ázsiai vizsgálatok is, amelyek szerint az állatok fennmaradása gyakran a védett és nem védett területek közötti kapcsolatoktól függ.

Ez azt jelenti, hogy egy nemzeti park önmagában nem feltétlenül elegendő a biodiverzitás megőrzéséhez.

Magyarország számára is fontos tanulság

Bár Vietnam és Magyarország természeti adottságai jelentősen eltérnek egymástól, a kutatás üzenete Európában is releváns.

A természetvédelem gyakran a területek kijelölésére koncentrál: hány hektár áll védelem alatt vagy hány nemzeti park működik. A kutatók szerint azonban legalább ilyen fontos kérdés, hogy mi történik ezeken a területeken.

Egy élőhely ökológiai állapotát nem csupán a növényzet, hanem az ott élő állatfajok jelenléte és az emberi zavarás mértéke is meghatározza.