Vérfestett tenger – újra kezdődött a grindadráp a Feröer-szigeteken

A Feröer-szigetek partjai idén is vörösbe borultak. Nem a naplemente színei miatt, hanem a bálnák vére miatt. A világ egyik legvitatottabb hagyománya, a grindadráp (bálnagyilkolás) újra áldozatokat követel.

Mi történik ilyenkor?

A „grind” során egész bálnacsordákat – köztük pilotabálnákat és delfineket – hajtanak a sekély öblökbe, ahol a parton várakozó emberek kézi eszközökkel végeznek velük. A tenger percek alatt sötétvörös lesz. Az állatok sikolyai, az emberek kiáltásai, és a vérrel telített víz együtt adja azt a képet, amit a világ egyre kevésbé hajlandó elfogadni.

Hagyomány vagy mészárlás?

A helyiek szerint ez több mint vadászat: kulturális örökség, közösségi esemény, és élelmiszerforrás. A kormány szabályozza a folyamatot, rendőri jelenlét mellett zajlik, de a kérdés így is megosztóbb, mint valaha.

• Évente 700–1100 állatot ölnek le, köztük családokban élő bálnákat, delfineket.

• A hús gyakran szennyezett: higanyt és más nehézfémeket is tartalmazhat. És egyébként akik leölik az állatokat nem is eszik meg őket a magas higanytartalom miatt, tehát nem élelmezési okok miatt követik el ezeket a gyilkosságokat.

• A gyermekeknek és kismamáknak kifejezetten nem ajánlott a fogyasztása.

A világ egyre hangosabban kérdez

Az állatvédő szervezetek – például a Sea Shepherd, évtizedek óta küzdenek a grind betiltásáért. Az EU-ban is téma, de eddig komoly politikai nyomás nem született. A közösségi médiában viszont minden vérrel festett fotó újabb lökést ad a globális felháborodásnak.

Változhat-e bármi?

A grindadráp nem pusztán helyi ügy. Szimbóluma annak, hogyan ütközhetnek a hagyományok és a modern állatvédelmi, környezetvédelmi elvek. Egyre többen kérdőjelezik meg, hogy a kulturális örökség megőrzése indokolhat-e egy olyan gyakorlatot, amely évente több száz intelligens, szociális tengeri emlős halálát okozza.

A grindadráp rávilágít arra, mennyire összetett kérdés a hagyományok és az etikai felelősség ütközése. A döntés végső soron a feröeri közösség kezében van, de a világ figyelme és a növekvő tiltakozás hosszú távon változást hozhat.

A helyiek tehát továbbra is erősen ragaszkodva kiállnak a hagyomány mellett. De a világ nem néz félre. A tiltakozások, petíciók, nemzetközi nyomás lassan repedéseket ütnek az évszázados gyakorlat falán. A kérdés már nem az, hogy megéri-e a hús, hanem az, hogy meddig lehet még az örökség nevében elkövetni azt, amit sokan már puszta barbár mészárlásnak tartanak.

Fotó