arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Egy növényfaj elterjedtsége önmagában nem jelenti azt, hogy minden élőhelyén egyformán képes alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Egy új amerikai kutatás szerint ugyanaz a faj az Egyesült Államok egyik térségében viszonylag kevésbé érzékeny lehet az éghajlati viszonyokra, míg máshol jóval sérülékenyebbnek bizonyulhat. A több száz növényfaj elterjedési adatain alapuló vizsgálat arra is rámutatott, hogy a domborzat változatossága és a jégkorszakok öröksége fontos szerepet játszhat a növények éghajlati érzékenységében. A felfedezés a természetvédelmi intézkedések tervezését is átalakíthatja.

A klímaváltozás következményeit vizsgáló kutatások gyakran egész növényfajok veszélyeztetettségét próbálják meghatározni. A szakemberek felmérik, hol élnek az adott faj egyedei, milyen hőmérsékleti és csapadékviszonyok között fordulnak elő, majd ezek alapján becsléseket készítenek a jövőbeli fennmaradásukról.

Egy növényfaj azonban akár több ezer kilométeres területen is elterjedhet, és az egyes élőhelyeken egészen eltérő környezeti feltételekkel találkozhat.

Az Illinois-i Egyetem Urbana–Champaign campusának kutatói ezért azt vizsgálták meg, mennyiben változik egyazon növényfaj éghajlati érzékenysége az Egyesült Államok különböző régióiban.

Több ezer növényfaj előfordulási adatait vizsgálták meg

A szakemberek a Global Biodiversity Information Facility (GBIF) nemzetközi adatbázisából gyűjtöttek információkat az Egyesült Államok területén élő edényes növényekről.

Az adatbázis múzeumok, herbáriumok, természetvédelmi szervezetek, kutatóintézetek és lakossági megfigyelési programok eredményeit is tartalmazza.

A felhasznált legkorábbi növényi előfordulási rekord 1706-ból származott.

A kutatók a pontatlan helymeghatározású adatokat kizárták, és eltávolították azokat a megfigyeléseket is, amelyek a fajok ismert éghajlati elterjedésétől szélsőségesen eltérő körülményekre utaltak, mert ezek között hibás rekordok is lehettek.

Az egyes fajok éghajlati érzékenységét olyan mutató segítségével becsülték meg, amely figyelembe veszi a növény földrajzi elterjedésének kiterjedését, valamint azt, milyen széles hőmérsékleti és csapadéktartományban fordul elő.

A növények egy nullától egyig terjedő pontszámot kaptak. A magasabb érték nagyobb becsült éghajlati érzékenységet jelentett, míg az alacsonyabb érték szélesebb környezeti alkalmazkodási lehetőségekre utalhatott.

A módszer ugyanakkor nem azt mérte, hogy egy növényállomány már most pusztul-e, hanem azt becsülte, mennyire korlátozott a faj megfigyelt földrajzi és éghajlati elterjedése az adott térségben.

A napraforgó sem egyformán érzékeny mindenhol

Az eredmények egyik legérdekesebb példája a közönséges napraforgó (Helianthus annuus), amely az Egyesült Államok mind a 48 összefüggő szárazföldi államában megtalálható.

A széles elterjedés alapján könnyen azt feltételezhetnénk, hogy a faj általában jól alkalmazkodik a különböző környezeti feltételekhez.

A kutatók azonban azt tapasztalták, hogy a napraforgó becsült éghajlati érzékenysége államonként jelentősen eltérhet.

Ez azért fontos, mert a természetvédelmi értékelésekben egy széles körben elterjedt növényt könnyen kevésbé veszélyeztetettnek tekinthetnek, miközben bizonyos helyi állományai fokozott figyelmet igényelhetnek.

A kutatók szerint a növényfajok védelmét ezért nem célszerű kizárólag országos elterjedési adatok alapján megtervezni.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!