arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

A denevérek szívverési ritmusa új perspektívákat nyit az állati fiziológia terén, különösen a repülő emlősök energiamenedzsmentjének megértésében. A legújabb kutatások lenyűgöző adatokat tártak fel: repülés közben a denevérek szívverése akár a 900 dobbanást is elérheti percenként. Ez a kivételes teljesítmény tükrözi azon alkalmazkodási képességeiket, melyek lehetővé teszik számukra az extrém energiaigények kielégítését.

A Max Planck Intézet kutatói új, miniatürizált szívritmus-mérőkkel követték nyomon a denevérek szívverését természetes környezetükben. Az adatok azt mutatták, hogy a denevérek szívverése nyugalmi állapotban 200-300 dobbanás/perc, de repülés közben akár 900 dobbanás/percet is elérheti. Ez az extrém változás rámutat arra, hogy a denevérek repülés közben rendkívül magas anyagcsererátával dolgoznak, amely többszöröse a hasonló méretű, nem repülő emlősökének.

A denevérek életmódja különleges energiagazdálkodási stratégiákat követel meg. Amint Teague O’Mara, a kutatás vezetője megjegyezte, a denevérek üres gyomorral kezdenek repülni, kizárólag korlátozott zsírtartalékaikra támaszkodva. Ezután gyorsan metabolizálják az elfogyasztott táplálékot, hogy fenntartsák a repülési képességüket és elkerüljék az éhezést. A kutatók azt találták, hogy a denevérek szívverése drámaian megváltozik a nap folyamán, 4-5-szörösére nőve repülés közben, és extrém terhelés mellett elérheti az 1066 dobbanást percenként. Emellett a denevérek nyugalmi állapotban rendszeresen csökkentik szívverésüket, hogy energiát takarítsanak meg egy olyan stratégiával, melyet “ciklikus bradycardiának” neveznek.

A denevérek anyagcsere-rátája és szívverési mintázata közötti összefüggések megértése új perspektívákat nyújt az állati adaptációk tanulmányozásához. A kutatások szerint a denevérek képesek gyorsan váltani az energiafelhasználás és az energiatakarékosság között, különösen akkor, amikor táplálékot találnak. Ez a képesség lehetővé teszi számukra, hogy rövid időn belül pótolják zsírtartalékaikat, így csak rövid ideig vannak kitéve az éhezés veszélyének.

Az új kutatások továbbá azt is kimutatták, hogy a denevérek alacsony kortizolszinttel rendelkeznek napközben, ami az optimális energia-megtakarítást tükrözi. Azonban stresszhelyzetben a kortizolszintjük gyorsan, akár 15-szörösére is emelkedhet, ami kulcsfontosságú lehet a repüléshez szükséges azonnali energia biztosításában. Dina Dechmann, a Max Planck Intézet kutatója szerint ezek az eredmények kiemelik a természetes környezetben élő állatok viselkedési és fiziológiai alkalmazkodásainak jelentőségét, különösen trópusi körülmények között.

A denevérek szívverési és anyagcsere-stratégiái lenyűgöző példái az állati adaptációnak és túlélési mechanizmusoknak. Ahogy egyre több adat gyűlik össze a vadon élő állatok viselkedéséről és fiziológiájáról, úgy egyre jobban megérthetjük, hogyan alkalmazkodnak ezek a lények a folyamatosan változó környezetükhöz. A kutatások nemcsak a denevérek fiziológiai működésének megértésében nyújtanak új perspektívát, hanem potenciálisan más állatok energiatakarékossági stratégiáinak tanulmányozásához is hozzájárulhatnak.

Forrás: Earth.com, eLife, National Park Service, The Ecologist

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!