Több fakitermeléssel növelhető az erdők széntárolása? Új kutatás jutott meglepő eredményre
Az erdők védelméről szóló viták egyik központi kérdése, hogy mennyire érdemes korlátozni a fakitermelést az éghajlatváltozás mérséklése érdekében.
Az egyik megközelítés szerint minél több fát hagyunk állva, annál több szén-dioxid maradhat hosszú távon kivonva a légkörből. Az élő fák ugyanis a fotoszintézis során szén-dioxidot vesznek fel, majd annak széntartalmát a törzsükben, ágaikban és gyökereikben tárolják.
Az erdők azonban nem állandó rendszerek. A fák növekednek, öregszenek, megbetegszenek, majd idővel elpusztulnak. A különböző korú erdők növekedési üteme eltérő, miközben az elhalt fákban tárolt szén egy része a lebomlási folyamatok során fokozatosan visszakerülhet a légkörbe.
A kérdés ezért nemcsak az, hogy mennyi szén található az erdőben egy adott pillanatban, hanem az is, hogyan változik ez a mennyiség évtizedek alatt.
A Kínai Erdészeti Akadémia, a Nanjingi Információtudományi és Technológiai Egyetem, az amerikai Erdészeti Szolgálat, az Exeteri Egyetem és további kutatóintézmények szakemberei éppen ezt a problémát vizsgálták.
A kutatók arra keresték a választ, hogy a jelenlegi, viszonylag korlátozott fakitermelés valóban a legkedvezőbb megoldást jelenti-e a hosszú távú széntárolás szempontjából, vagy bizonyos erdőkben a tudatosan megtervezett kitermelés összességében kedvezőbb eredményt hozhat.
Több mint 15 millió fa adatait vizsgálták
A kutatócsoport Kína országos erdőleltárának adataira támaszkodott, amely az ország erdeinek állapotát rendszeres terepi felmérések segítségével követi nyomon.
A szakemberek összesen mintegy 15,5 millió fára vonatkozó adatot dolgoztak fel, amelyek 415 ezer felmérési területről származtak.
Az adatsorok az 1999 és 2018 közötti időszakot fedték le.
A kutatók többek között a fák növekedését, korát, állományon belüli elhelyezkedését, természetes pusztulását és a fakitermelés mértékét elemezték.
Az országos megfigyeléseket egy térbeli felbontással rendelkező erdődinamikai modellbe építették be, amely képes szimulálni az erdők hosszabb távú fejlődését.
A modellt először az 1980 és 2018 közötti történeti adatokkal ellenőrizték, majd különböző jövőbeli erdőgazdálkodási forgatókönyveket vizsgáltak egészen 2100-ig.
A modellezés során azt is figyelembe vették, hogy az éghajlatváltozás következtében a jövőben módosulhatnak a fák növekedési és pusztulási folyamatai.
A kutatás különlegessége, hogy nem egyetlen erdőtípusra vagy kisebb földrajzi területre összpontosított, hanem országos léptékben próbálta meghatározni a fakitermelés és a széntárolás közötti hosszú távú összefüggéseket.
A vizsgálat eredményei ugyanakkor modellezett előrejelzések. A 2100-ra vonatkozó értékek nem ténylegesen megfigyelt változások, hanem meghatározott feltételezésekből levezetett számítások.
Kínában jelentősen csökkent a fakitermelés intenzitása
A vizsgálat eredményeinek megértéséhez fontos figyelembe venni Kína erdőgazdálkodási történetét.
Az országban a huszadik század második felében jelentős fakitermelés zajlott, amely számos térségben az erdőállományok visszaszorulásához vezetett.
Az 1980-as évek végétől azonban egyre szigorúbb természetvédelmi és erdőgazdálkodási intézkedéseket vezettek be, amelyek jelentősen korlátozták a fakitermelést.
A következő évtizedekben Kína erdőterülete növekedésnek indult, miközben a faanyag iránti kereslet is emelkedett.
A kutatók szerint 2020-ra az ország éves fafogyasztása elérte az 534 millió köbmétert. Ennek több mint 40 százalékát importból biztosították.
Az erdőleltárak ugyanakkor egy érdekes változásra hívták fel a figyelmet.
Bár a fakitermeléssel érintett mintaterületek száma növekedett, az egyes beavatkozások során eltávolított faanyag mennyisége jelentősen csökkent.
A hatodik és kilencedik országos erdőleltár közötti időszakban a kitermelt faanyag mennyisége 46 százalékkal mérséklődött, miközben a természetes fapusztulás következtében elveszített fatérfogat 24 százalékkal emelkedett.
A kutatók szerint ez a változás részben az erdőállományok öregedésével magyarázható.
A legidősebb állományokban a természetes fapusztulásból származó fatérfogat-veszteség nagyjából négyszer-ötször akkora volt, mint a fiatalabb erdőkben.
Ez a megfigyelés vetette fel azt a kérdést, hogy a kitermelés minden körülmények között történő korlátozása valóban a leghatékonyabb hosszú távú erdőgazdálkodási megoldás-e.
Hozzászólás írása
Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!