arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Az erdők védelméről szóló viták egyik központi kérdése, hogy mennyire érdemes korlátozni a fakitermelést az éghajlatváltozás mérséklése érdekében.

Az egyik megközelítés szerint minél több fát hagyunk állva, annál több szén-dioxid maradhat hosszú távon kivonva a légkörből. Az élő fák ugyanis a fotoszintézis során szén-dioxidot vesznek fel, majd annak széntartalmát a törzsükben, ágaikban és gyökereikben tárolják.

Az erdők azonban nem állandó rendszerek. A fák növekednek, öregszenek, megbetegszenek, majd idővel elpusztulnak. A különböző korú erdők növekedési üteme eltérő, miközben az elhalt fákban tárolt szén egy része a lebomlási folyamatok során fokozatosan visszakerülhet a légkörbe.

A kérdés ezért nemcsak az, hogy mennyi szén található az erdőben egy adott pillanatban, hanem az is, hogyan változik ez a mennyiség évtizedek alatt.

A Kínai Erdészeti Akadémia, a Nanjingi Információtudományi és Technológiai Egyetem, az amerikai Erdészeti Szolgálat, az Exeteri Egyetem és további kutatóintézmények szakemberei éppen ezt a problémát vizsgálták.

A kutatók arra keresték a választ, hogy a jelenlegi, viszonylag korlátozott fakitermelés valóban a legkedvezőbb megoldást jelenti-e a hosszú távú széntárolás szempontjából, vagy bizonyos erdőkben a tudatosan megtervezett kitermelés összességében kedvezőbb eredményt hozhat.

Több mint 15 millió fa adatait vizsgálták

A kutatócsoport Kína országos erdőleltárának adataira támaszkodott, amely az ország erdeinek állapotát rendszeres terepi felmérések segítségével követi nyomon.

A szakemberek összesen mintegy 15,5 millió fára vonatkozó adatot dolgoztak fel, amelyek 415 ezer felmérési területről származtak.

Az adatsorok az 1999 és 2018 közötti időszakot fedték le.

A kutatók többek között a fák növekedését, korát, állományon belüli elhelyezkedését, természetes pusztulását és a fakitermelés mértékét elemezték.

Az országos megfigyeléseket egy térbeli felbontással rendelkező erdődinamikai modellbe építették be, amely képes szimulálni az erdők hosszabb távú fejlődését.

A modellt először az 1980 és 2018 közötti történeti adatokkal ellenőrizték, majd különböző jövőbeli erdőgazdálkodási forgatókönyveket vizsgáltak egészen 2100-ig.

A modellezés során azt is figyelembe vették, hogy az éghajlatváltozás következtében a jövőben módosulhatnak a fák növekedési és pusztulási folyamatai.

A kutatás különlegessége, hogy nem egyetlen erdőtípusra vagy kisebb földrajzi területre összpontosított, hanem országos léptékben próbálta meghatározni a fakitermelés és a széntárolás közötti hosszú távú összefüggéseket.

A vizsgálat eredményei ugyanakkor modellezett előrejelzések. A 2100-ra vonatkozó értékek nem ténylegesen megfigyelt változások, hanem meghatározott feltételezésekből levezetett számítások.

Kínában jelentősen csökkent a fakitermelés intenzitása

A vizsgálat eredményeinek megértéséhez fontos figyelembe venni Kína erdőgazdálkodási történetét.

Az országban a huszadik század második felében jelentős fakitermelés zajlott, amely számos térségben az erdőállományok visszaszorulásához vezetett.

Az 1980-as évek végétől azonban egyre szigorúbb természetvédelmi és erdőgazdálkodási intézkedéseket vezettek be, amelyek jelentősen korlátozták a fakitermelést.

A következő évtizedekben Kína erdőterülete növekedésnek indult, miközben a faanyag iránti kereslet is emelkedett.

A kutatók szerint 2020-ra az ország éves fafogyasztása elérte az 534 millió köbmétert. Ennek több mint 40 százalékát importból biztosították.

Az erdőleltárak ugyanakkor egy érdekes változásra hívták fel a figyelmet.

Bár a fakitermeléssel érintett mintaterületek száma növekedett, az egyes beavatkozások során eltávolított faanyag mennyisége jelentősen csökkent.

A hatodik és kilencedik országos erdőleltár közötti időszakban a kitermelt faanyag mennyisége 46 százalékkal mérséklődött, miközben a természetes fapusztulás következtében elveszített fatérfogat 24 százalékkal emelkedett.

A kutatók szerint ez a változás részben az erdőállományok öregedésével magyarázható.

A legidősebb állományokban a természetes fapusztulásból származó fatérfogat-veszteség nagyjából négyszer-ötször akkora volt, mint a fiatalabb erdőkben.

Ez a megfigyelés vetette fel azt a kérdést, hogy a kitermelés minden körülmények között történő korlátozása valóban a leghatékonyabb hosszú távú erdőgazdálkodási megoldás-e.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!