Szarvason lovagló majom, amely újraírhatja az evolúció történetét

A japán Yakushima sziget buja erdeiben egy meglepő és különleges kapcsolat alakult ki két állatfaj között: a japán makákók és a szikaszarvasok között. Első pillantásra ez talán pusztán véletlennek tűnhet, de a tudósok szerint ennél sokkal többről van szó. Ez a különös együttműködés egy mélyebb, kulturális jelentőséggel bíró kapcsolatot sejtet, amely az állatvilágban szinte példa nélküli.

Egy különleges kapcsolat

A makákók rendszeresen megfigyelhetők, amint a szarvasok hátán lovagolnak, miközben ápolják azok bundáját. Cserébe a szarvasok elfogyasztják a majmok által leejtett gyümölcsöket és ürüléküket, amely bizonyos tápanyagokat biztosít számukra. Ez az interakció kölcsönösen előnyös, hiszen mindkét fél hasznot húz belőle.

A kutatások szerint azonban ez nem csupán ösztönös viselkedés: a majmok és a szarvasok aktívan adnak jeleket egymásnak, amelyek elősegítik az együttműködést. Cedric Sueur professzor, a Strasbourgi Egyetem állati viselkedéskutatója szerint ez egyfajta tudatos döntésnek is tekinthető, amely arra utal, hogy az állatok képesek felismerni a fajok közötti együttműködés előnyeit.

Állati kultúrák és a társas tanulás

Az emberiség gyakran különlegesnek gondolja magát, hiszen képes kultúrát és tudást átadni generációról generációra. De mi van, ha nem vagyunk ebben egyedül? A természet tele van példákkal arra, hogy az állatok is képesek tanulni egymástól. A poszméhek például megfigyelik egymást, hogy megtanulják a rejtvénydobozok kinyitását, a szurikáták pedig szüleiktől tanulják meg, hogyan kell biztonságosan elfogyasztani a skorpiókat. A kutatók ezt a társas tanulási formát “állati kultúrának” nevezik, mivel bizonyos viselkedési minták egy adott populációban generációról generációra továbbörökíthetők.

A makákók és szarvasok esete azonban még ennél is különlegesebb. Itt nem csupán egy fajon belüli tanulásról van szó, hanem két teljesen különböző állatfaj osztja meg egymással a tudást. Ezt nevezi Sueur és csapata „társkultúrának” – egy olyan jelenségnek, amely gyorsíthatja az evolúciót, hiszen a fajok egymás viselkedéséből meríthetnek előnyt.

Nem egyedi jelenség

A természet más példákat is tartogat arra, hogy az állatok között létezhet efféle kulturális kölcsönhatás. Yellowstone-ban a hollók követik a farkasokat, hogy a maradék zsákmányhoz juthassanak. Costa Rica esőerdeiben különböző denevérfajok együtt vadásznak, és még egymás fészkeit is védelmezik. Az Indiai-óceánban polipok és sügérhalak vadásznak közösen, hihetetlen összhangban.

Jean-Baptiste Leca, a kanadai Lethbridge Egyetem etológusa szerint az állati kultúra sokáig alulértékelt jelenség volt, pedig egyre több bizonyíték mutat arra, hogy az állatok is képesek komplex, társas viselkedési mintákat kialakítani és átadni egymásnak.

Mit jelenthet ez az evolúció számára?

Képzeljük el, hogy a természetben nem csupán az egyéni alkalmazkodás, hanem a fajok közötti tudásmegosztás is befolyásolja a túlélést. Dorothy Fragazsy, a Georgiai Egyetem primatológusa szerint ez az újfajta tanulási és kulturális átadási forma hatással lehet a fajok fejlődésére.

Egy makákó és egy szarvas barátsága talán apróságnak tűnhet, de sokkal többet mond el a természet működéséről, mint gondolnánk. Azt sugallja, hogy az együttműködés és a tanulás nemcsak az ember sajátja, hanem az élővilág egészének hajtóereje. És talán, ha képesek vagyunk megérteni ezt a különleges kapcsolatot, jobban értékeljük a saját világunkban is azokat a láthatatlan szálakat, amelyek összekötnek minket más élőlényekkel.

Fotó: Forest rodeo by Atsuyuki Ohshima, Japan Highly commended. (Image: Atsuyuki Ohshima Wildlife Photographer of the Year/PA Wire)