Ősi pollen árulta el, hogyan változtak a füves területek a jégkorszak óta
Apró, szabad szemmel alig látható pollenszemek őrizték meg egy afrikai táj több tízezer éves történetét. Kutatók a Kenya-hegy egyik tavának üledékéből származó fosszilis polleneket vizsgálták, és mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálták, hogyan változott a füvek sokfélesége az utolsó jégkorszak végétől napjainkig.
A módszer olyan részleteket is képes felismerni a pollenszemeken, amelyeket az emberi szem hagyományos mikroszkóppal szinte képtelen megkülönböztetni. Az eredmények szerint a füvek változatossága az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában jóval alacsonyabb volt, majd a felmelegedéssel párhuzamosan növekedett.
A kutatás nemcsak a múlt megértését segíti: új eszközt adhat annak vizsgálatához is, hogyan reagálnak a füves ökoszisztémák a nagy éghajlati változásokra.
25 ezer év története egy tó fenekén
A kutatók a Kenya-hegyen, 3078 méteres tengerszint feletti magasságban található Rutundu-tó üledékét vizsgálták. A tófenék rétegeiben mintegy 25 ezer évre visszamenőleg maradtak fenn pollenszemek.
A pollen különösen értékes a paleobotanikusok számára, mert ellenálló külső burka miatt rendkívül hosszú időn keresztül fennmaradhat az üledékben. Egyetlen köbcentiméternyi üledékben akár több ezer vagy milliónyi fosszilis pollenszem is előfordulhat.
A fűfélék esetében azonban régóta komoly problémát jelentett, hogy különböző fajok pollenje hagyományos fénymikroszkóp alatt szinte egyformának látszik. Emiatt a kutatók sokáig csak korlátozott információt tudtak kinyerni belőlük.
A mesterséges intelligencia olyasmit is meglátott, amit az emberi szem nem
A University of Illinois Urbana-Champaign kutatói szuperfelbontású mikroszkópiát és gépi tanulást kapcsoltak össze.
Először 60 modern fűfaj 1241 pollenszemét vizsgálták meg. A nagy felbontású felvételeken apró eltérések váltak láthatóvá a pollenszemek felszíni mintázatában, annak összetettségében és a sejtfal vastagságában.
Ezekből az adatokból konvolúciós neurális hálózatokat tanítottak be. A rendszer nem feltétlenül képes minden egyes ősi pollenszemet pontosan fajszinten azonosítani, de meg tudja becsülni, mennyire változatos növényközösségből származik egy adott minta.
Ezután 24 fosszilis mintát vizsgáltak meg a Rutundu-tó üledékéből, mintánként nagyjából 50 pollenszemmel.
A jégkorszak mélypontján zuhant a sokféleség
Az eredmények alapján a fűfélék diverzitása különösen alacsony volt körülbelül 21 500 és 16 000 évvel ezelőtt. Ez az időszak részben egybeesik az utolsó glaciális maximum végével, amikor a Föld éghajlata lényegesen hidegebb volt a mainál.
A Kenya-hegy magasabb részein ebben az időszakban a hőmérséklet a becslések szerint 7–8 Celsius-fokkal is alacsonyabb lehetett a jelenleginél.
A kutatók egyik lehetséges magyarázata szerint a hideg miatt a növényzeti övek lejjebb húzódtak a hegyoldalakon. A Rutundu-tó körüli változatosabb füves vegetáció helyét így fajszegényebb alpesi növényzet foglalhatta el.
A jégkorszak után a pollenek alapján a füvek változatossága ismét növekedett, és hosszú időn keresztül viszonylag magas maradt.
A szén-dioxid is része a történetnek
A jégkorszak hideg időszakában a légköri szén-dioxid koncentrációja is jóval alacsonyabb volt a mainál. A kutatás során a diverzitás egyes mutatói együtt változtak a hőmérséklettel és a légköri szén-dioxid mennyiségével.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutatók közvetlen ok-okozati kapcsolatot bizonyítottak volna. A füves ökoszisztémák összetételét egyszerre számos tényező befolyásolhatja.
Érdekes módon a csapadék mennyiségével nem találtak egyértelmű kapcsolatot, a tüzek pedig gyengébb összefüggést mutattak a füvek változatosságával.
Hozzászólás írása
Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!