arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Egy új amerikai kutatás szerint a műholdak segítségével olyan kisebb, rövid ideig tartó elöntések is kimutathatók, amelyeket a hagyományos megfigyelési módszerek gyakran észre sem vesznek. Az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói három különböző műholdrendszer adatait egyesítették, és hatméteres felbontású, napi elöntési valószínűségi térképeket készítettek. Az eredmények nemcsak a part menti területek vízjárásának pontosabb megértését segíthetik, hanem a vizes élőhelyek metánkibocsátásának becslését is javíthatják. A módszer a magyarországi árterek és időszakosan vízborított területek megfigyelésében is új lehetőségeket kínálhat.

Az áradásokról legtöbbször a medrükből kilépő folyók, a víz alá került utak és az elöntött települések jutnak eszünkbe. A természetben azonban a vízborítás sokszor jóval kevésbé látványos formában jelenik meg.

Egy alacsonyan fekvő területen akár néhány centiméteres vízszintemelkedés is elegendő lehet ahhoz, hogy a talaj átmenetileg víz alá kerüljön. Az ilyen elöntések gyakran néhány nap alatt megszűnnek, így könnyen elkerülhetik a rendszeresen készülő műholdfelvételek figyelmét.

Pedig ezek a rövid ideig tartó változások fontos szerepet játszhatnak a vizes élőhelyek működésében, a talaj vízháztartásában és az üvegházhatású gázok kibocsátásában.

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem (North Carolina State University) kutatói olyan új módszert dolgoztak ki, amely több műholdrendszer megfigyeléseit mesterséges intelligencián és statisztikai modellezésen alapuló eljárással kapcsolja össze.

Észak-Karolina különleges vizes élőhelyeit vizsgálták

A kutatócsoport az Egyesült Államok keleti partvidékén található Albemarle–Pamlico-félszigetet választotta a vizsgálat helyszínéül.

A terület különlegessége, hogy rendkívül alacsonyan fekszik: felszínének csaknem fele kevesebb mint egy méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A tájat mocsaras erdők, tőzeges területek, sekély tavak és időszakosan vízzel borított élőhelyek jellemzik.

A félsziget több mint 70 százalékát az év valamely időszakában víz borítja. Az áradások egy része azonban olyan sekély és rövid ideig tart, hogy a hagyományos műholdas elöntéstérképeken nem jelenik meg.

A vizsgált térséghez tartozik az Alligator River National Wildlife Refuge természetvédelmi terület is, amely az Egyesült Államok keleti partvidékének egyik jelentős vizes élőhelyegyüttese.

A térségben a víz mozgását több tényező együttesen befolyásolja. Az Atlanti-óceán felől érkező viharok, a csapadék, a talajvíz változása és a korábban kialakított vízelvezető csatornák egyaránt hatással vannak arra, hogy egy adott terület mikor és mennyi időre kerül víz alá.

A felszín apró szintkülönbségei is jelentősek. Előfordulhat, hogy egy fa töve kiemelkedik a vízből, miközben a körülötte található mélyedések hosszabb ideig vízzel telítettek maradnak.

A kutatók számára éppen ez jelentette a legnagyobb kihívást: olyan elöntéseket kellett azonosítaniuk, amelyek kis területet érintenek, gyorsan változnak, és a sűrű növényzet miatt gyakran nehezen észlelhetők.

Három különböző műholdrendszer adatait egyesítették

A kutatók a 2017 és 2022 közötti időszakból származó műholdas megfigyeléseket dolgozták fel.

Három műholdas adatforrást alkalmaztak, amelyek eltérő módszerekkel vizsgálják a Föld felszínét.

A Sentinel–2 az Európai Űrügynökség optikai földmegfigyelő műholdrendszere, amely a visszavert napsugárzás különböző hullámhosszait méri. Segítségével többek között a vízfelszínek és a nedves növényzet is azonosítható.

A Sentinel–1 radarberendezést használ. Ennek egyik legfontosabb előnye, hogy a felhőzeten keresztül is képes megfigyeléseket végezni, így akkor is adatokat szolgáltathat, amikor az optikai műholdak számára a felszín nem látható.

A három rendszer eltérő tulajdonságai azonban különböző hibalehetőségekkel is járnak.

Az optikai felvételeket a felhőzet és az árnyékok korlátozhatják, a radaradatoknál pedig bizonyos esetekben nehéz elkülöníteni a nedves talajt a tényleges vízborítástól.

A kutatók ezért nem egyetlen műholdra támaszkodtak, hanem a különböző rendszerek erősségeit kapcsolták össze.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!