Miért tűntek el az észak-amerikai őshonos kutyák?

Az emberek legjobb barátai a kutyák, akik évszázadok óta hűséges társaink. Ám kevesen tudják, hogy a négylábú kedvenceink valaha egy kulturális összecsapás középpontjában álltak, mely végül az őshonos kutyafajták eltűnéséhez vezetett Észak-Amerikában. A sztori, a történelmi Jamestown kolóniában kezdődik, ami a Chesapeake-öböl partján fekszik, azon a területen, amit egykor az algonquianok Tsenacomoco néven ismertek.

A kutatók célja egyszerű volt: megfejteni, miért tűntek el az észak-amerikai őshonos kutyafajták. A tudósok úgy vélik, hogy az 1492-es európai érkezést követően fokozatosan kiszorították ezeket az ebeket a kontinensre behozott, európai kutyák. A válaszokat a Jamestown kolónia területén feltárt kutyamaradványok segítségével próbálták megtalálni.

Ami ebben a történetben különösen érdekes, az a kutyák iránti szeretet közös pontja az európaiak és az őslakos amerikaiak között. Ez a kapcsolat azonban nem pusztán a háziállat tartásáról szólt; mélyen összefonódott mindkét csoport kulturális identitásával. A kutyák mindkét közösség számára a hűség, a társaság és még a társadalmi státusz jelképei is voltak. Azonban ez a kölcsönös szeretet konfliktust is szült, mivel mindkét fél saját kulturális értékeit kívánta kifejezni a kutyákkal való kapcsolatában.

Az eltérő nézetek a kutyatartásról és a kutyák társadalmi szerepéről súrlódásokhoz vezettek, ezek pedig kérdéseket vetettek fel az identitásról, a hovatartozásról és a kulturális csere hatásairól.

„Korábbi tanulmányok arra utaltak, hogy számos “őslakos” kutya élt az Egyesült Államok területén, de ezeket a kutyákat teljesen kiirtották” – mondta Thomas. „Meg akartuk érteni, hogy ez mit is jelentett: mikor történt, lemészárolták-e őket, az európai kutyákkal való versengés miatt tűntek el, vagy esetleg betegségek okozták a pusztulásukat?”

A kutatócsoport 22 kutyamaradványt választott ki a Jamestown kolónia területéről, hogy mélyreható DNS-vizsgálatot végezzenek rajtuk. Az eredmények megdöbbentőek voltak.

A legtöbb Jamestownban talált kutyamaradvány 10-18 kilogramm közötti volt, ami megfelel a mai beagle vagy schnauzer méretének. Még érdekesebb azonban, hogy számos csonton emberi eredetű sérülések, például égési és vágásnyomok voltak felfedezhetők.

„A vágásra utaló jelek és más nyomok azt mutatják, hogy néhány kutyát elfogyasztottak. A telepeseknek nem volt elegendő élelmük, ezért a helyi őslakos kutyákat használták fel táplálékként” – magyarázta Thomas.

A történet azonban itt nem ér véget. A legújabb tanulmányok lenyűgöző betekintést nyújtottak különböző kutyafajták DNS-szekvenciáiba, és kiderült, hogy legalább hat kutya esetében őshonos észak-amerikai genetikai vonalak is fellelhetők voltak. Ez a felfedezés azt jelzi, hogy az őslakos kutyafajták legalább egy ideig fennmaradtak és alkalmazkodtak az európaiak Észak-Amerikába érkezését követően is. Ezek a kutyák valószínűleg fontos szerepet játszottak az őslakos népek életében, társakként, vadászként és védelmezőként szolgálva őket.

Bár valószínű, hogy a telepesek és az őslakos törzsek kutyákat is cseréltek egymás között, a kutatók azt is fontolóra veszik, hogy esetleg a kutyák fajták közötti keresztezésére is sor került, anélkül, hogy a tiszta vonalak megőrzésére különösebb figyelmet fordítottak volna. Ez az elképzelés új kutatási irányokat nyit meg, és rávilágít a kutya-ember kapcsolatok összetettségére ebben az időszakban. Az ilyen keresztezések hozzájárulhattak a mai kutyafajtákban megfigyelhető változatos tulajdonságok kialakulásához.

A kutatócsoport tervei szerint további helyszínekre is kiterjesztik vizsgálataikat, hogy még több információt gyűjtsenek a telepesek, az őslakos törzsek és a megosztott kutyák közötti történelmi interakciókról. A tanulmány az American Antiquity című folyóiratban jelent meg.