A tested is emlékszik – új kutatás borítja fel, amit eddig hittünk a memóriáról

Sokáig úgy hittük, hogy az emlékek és a tanulás kizárólag az agyhoz, azon belül is az idegsejtekhez kötődnek. Egy friss kutatás azonban alapjaiban rengeti meg ezt a nézetet: kiderült, hogy a test más sejtjei is képesek felismerni és „megjegyezni” jelek időbeli mintázatait. Ez azt jelenti, hogy a memória nem csak az idegsejtek kiváltsága lehet, hanem egyetemesebb biológiai jelenség.

Hogyan vizsgálták a sejtes memóriát?

A kutatók laboratóriumi körülmények között emberi sejteket vizsgáltak, amelyeket speciális fényjelző mechanizmussal láttak el. Amikor egy adott jel beérkezett a sejtekbe, a jelző rövid ideig világított, így pontosan látható volt, mikor és milyen erősséggel reagálnak a sejtek.

A kísérlet során kétféle kémiai jelet adtak a sejteknek, amelyek ismert sejtes útvonalakat aktiváltak. Ez lehetővé tette, hogy a tudósok megfigyeljék, hogyan reagálnak a sejtek az ismétlődő ingerekre.

Az időzítés ereje

A legnagyobb meglepetést az hozta, hogy nem az inger erőssége vagy mennyisége, hanem az időzítése döntötte el a válasz hatékonyságát. Amikor a jeleket egyszerre, nagy dózisban kapták a sejtek, rövid és gyengébb reakció alakult ki. Ám amikor a jeleket kisebb adagokban, meghatározott időközönként adták („spaced” mintázatban), a sejtek válasza sokkal erősebb és tartósabb lett.

Ez az eredmény feltűnően emlékeztet arra, amit a tanulásról is tudunk: a széthúzott ismétlés sokkal hatékonyabb, mint az egyszeri, hosszú távú „bevágás”. Más szóval a sejtek is képesek felismerni és előnyben részesíteni a ritmusosan érkező jeleket.

Miért fontos mindez?

• Általános biológiai elv: Az időzített jelátvitel nemcsak az idegrendszer sajátossága, hanem a sejtek alapvető működési módja lehet.

• Új gyógyszeradagolási stratégiák: Nem biztos, hogy a nagy dózis a leghatékonyabb – lehet, hogy kisebb, ritmusosan adagolt mennyiségekkel jobb és tartósabb hatást érhetünk el.

• Sejtes tanulás fogalma: Bár nem emlékeznek úgy, mint az agy, a sejtek mégis képesek időmintázatokat felismerni és azokra reagálni.

A kutatás korlátai

Fontos kiemelni, hogy a vizsgálatokat laboratóriumi sejttenyészetekben végezték, nem pedig élő szervezetben. A testben a sejtek sokkal bonyolultabb környezetben működnek, ahol más tényezők is beleszólnak a jelátvitelbe.

Mit üzen nekünk ez a felfedezés?

Az új eredmények azt mutatják, hogy a memória és a tanulás nem kizárólag az agyhoz köthető. Úgy tűnik, a test sejtjei is képesek „figyelni az időt” és hosszabb távú változásokat rögzíteni. Ez a felismerés nemcsak a biológiáról alkotott képünket alakíthatja át, hanem a jövő gyógyszerfejlesztéseire és terápiás módszereire is hatással lehet.

Forrás

Fotó:AI