A túlélés és genetikai alkalmazkodás története
A csernobili kutyák története az őseikkel kezdődik – olyan háziállatokkal, akiket a környékről elmenekült emberek hagytak hátra. Az elmúlt 40 évben ezek az elhagyott kutyák alkalmazkodtak egy olyan veszélyes és radioaktív környezethez, amely az egyik legszennyezettebb hely a világon. Olyan egyedülálló genetikai állományt alakítottak ki, amely jelentősen eltér más kutyáktól világszerte.
Az idei év elején publikált kutatás során a tudósok vérmintákat elemeztek a csernobili erőmű környékén és annak közvetlen közelében élő kutyákból, és különbségeket találtak azok genetikai állományában. Ezek a genetikai különbségek arra utalnak, hogy a kutyák nemcsak túléltek, hanem alkalmazkodtak a környezetükhöz olyan módon, amely eddig nem volt látható. „A legfigyelemreméltóbb dolog a kutatásban, hogy a DNS-elemzés alapján képesek vagyunk azonosítani a kutyákat, akik a reaktor környékén élnek,” mondja Elaine Ostrander, a kutatás egyik szerzője, a National Human Genome Research Institute genetikus kutatója.
Bár a pontos genetikai változások hatása még nem világos, a tudósok úgy vélik, hogy ezek a mutációk különböző hatással lehetnek a kutyák egészségére és jellemzőire. Azonban nem ők az egyetlenek, akik mutáltak a katasztrófa után.
A radióaktivítás szerepe az evolúciós változásokban
A csernobili kutyák gyors genetikai alkalmazkodásai összefüggésben állhatnak az Exklúziós Zóna magas radióaktivitásával. Más fajok is mutatnak evolúciós változásokat, amelyek azt sugallják, hogy a sugárzás kiválthatja az evolúciós folyamatokat. Például egyes kutatások szerint a csernobili farkasok rák ellenálló képességet fejlesztettek ki, valószínűleg a hosszú távú sugárzás hatására. Hasonlóan, a zónában élő erdei békák sötétebb színűek lettek, ami megvédheti őket a sugárzás káros hatásaitól, mivel nagyobb mennyiségű melanint termelnek.
A sugárzás képes mutációkat előidézni a genetikai anyagban, amelyek idővel genetikai változatosságot hoznak létre egy populációban. Egy 2020-as kutatás javasolta, hogy a sugárzás okozta mutációk öröklődhetnek, és hozzájárulhatnak új tulajdonságok megjelenéséhez. Továbbá azok az egyedek, akik nem képesek túlélni a radioaktív környezetet, elpusztulnak, és csak azok maradnak, akik jobban alkalmazkodnak a körülményekhez.
A mutáció, mint az evolúció legfontosabb erőforrása?
Egy 2022-es kutatás, amely a Csernobili tavakban élő vízi atkák genetikai változatait vizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy azok a populációk, amelyek magasabb sugárzási szintet kaptak, nagyobb genetikai diverzitást mutattak. Ez arra utal, hogy a mutációk, nem pedig a természetes szelekció, hajtják az evolúciós változásokat ezen organizmusok esetében. Azonban a kutatók hangsúlyozták, hogy a kutatás összefüggéses volt, nem pedig ok-okozati jellegű, így nem bizonyítja egyértelműen, hogy a mutáció volt a fő mozgatórugó. Ugyanez nem zárja ki, hogy a csernobili kutyák esetében is a mutációk játszottak szerepet az evolúcióban.
Bár a pontos mechanizmusok még nem világosak, a csernobili kutyák gyors genetikai változásai azt mutatják, hogy az evolúciós folyamatok milyen gyorsan végbemehetnek, ha egy populációt erőteljes környezeti hatások érnek. A kutyák túlélésének és alkalmazkodásának képessége lenyűgöző példája annak, hogy a természet milyen gyorsan képes reagálni a változó környezetekre.
A csernobili kutyák
Miközben a tudósok továbbra is kutatják ezeket a genetikai változásokat, világossá válik, hogy a csernobili kutyák érdekes bepillantást nyújtanak az evolúció gyorsaságába, amely környezeti változások hatására következhet be. Történetük erőteljes emlékeztető arra, hogy az élet hogyan képes alkalmazkodni a legextrémebb körülményekhez, és hogyan alakítják a fajok a környezetükhöz való alkalmazkodásukat.
Hozzászólás írása
Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!