arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Egy új amerikai kutatás szerint a mikroműanyag-szennyezés már a távoli hegyvidékek frissen hullott havában is kimutatható. A kaliforniai Sierra Nevada hegységben végzett vizsgálatok során a kutatók valamennyi mintavételi helyszínen találtak apró műanyagrészecskéket, még az emberi tevékenységtől távol eső területeken is. A felfedezés azért különösen fontos, mert a hegyekben felhalmozódó hó jelentős szerepet játszik az édesvízkészletek utánpótlásában, így a légkörből érkező szennyeződések idővel a vízrendszerekbe is bekerülhetnek.

A mikroműanyagok jelenléte az óceánokban, folyókban és talajokban már régóta ismert környezeti probléma. Az elmúlt évek kutatásai azonban egyre inkább arra világítanak rá, hogy ezek az apró részecskék nemcsak a vízben és a szárazföldön, hanem a levegőben is nagy távolságokat tehetnek meg.

A Riverside-i Kaliforniai Egyetem kutatói most azt vizsgálták, mennyi mikroműanyag jut a felszínre a havazások során a Sierra Nevada hegységben. A tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a hóesés jelentős szerepet játszhat a légkörben lebegő műanyagrészecskék eltávolításában és felszíni felhalmozódásában.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a szennyezés még azokon a területeken is jelen volt, amelyeket a kutatók kizárólag síléccel vagy felvonóval tudtak megközelíteni.

Hét helyszínen vizsgálták a frissen hullott havat

A kutatást vezető toxikológus és munkatársai hat hónapon keresztül gyűjtöttek mintákat a Sierra Nevada hét különböző pontján. A vizsgálat különlegessége az volt, hogy nem kizárólag a már felhalmozódott hótakarót elemezték, hanem a friss havat és a száraz időszakokban lerakódó részecskéket is.

Ez lehetővé tette annak megállapítását, hogy egy-egy havazás során mennyi mikroműanyag kerül a légkörből a felszínre.

A távoli mintavételi helyszíneken a kutatók átlagosan 11,8–37,5 mikroműanyag-részecskét mutattak ki literenként a frissen hullott hóban. Az emberi tevékenység által erősebben érintett területen ennél jóval magasabb, 68,3–92,9 részecske/liter közötti koncentrációt mértek.

A részecskék felszíni lerakódásának becsült mértéke a távoli területeken napi 267 és 3190 darab között változott négyzetméterenként.

Hogyan kerülhet műanyag a hópelyhekbe?

A mikroműanyagok öt milliméternél kisebb műanyagrészecskék, amelyek különböző emberi tevékenységek következtében kerülnek a környezetbe.

Forrásaik között megtalálhatók a lebomló műanyag csomagolóanyagok, a szintetikus ruházatból leváló szálak, valamint a különféle műanyagtermékek kopásából származó részecskék. A szél ezeket a részecskéket a levegőbe emelheti, ahol a légáramlatok jelentős távolságokra szállíthatják őket.

A havazás során azonban a légkörben lebegő szennyeződések egy része a hókristályokhoz kapcsolódhat. Ahogy a hópelyhek a felszín felé haladnak, magukkal ragadják az apró részecskéket, amelyek így a hótakaróba kerülnek.

Ez a természetes folyamat a levegőben található szennyeződések eltávolításának egyik mechanizmusa. A mikroműanyagok esetében azonban azt is jelenti, hogy a légköri szennyezés olyan területeken halmozódhat fel, amelyek közvetlen közelében nincsenek jelentős kibocsátóforrások.

A kutatók infravörös spektroszkópiával azonosították a begyűjtött részecskék anyagi összetételét. A leggyakoribb műanyagtípusok között a polietilén, a polipropilén és a PET szerepelt, amelyek a mindennapi csomagolóanyagokban és textiltermékekben is széles körben használatosak.

A vizsgálat így nemcsak a szennyezés mennyiségére, hanem annak lehetséges eredetére is következtetni engedett.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!