Háttéralkuk és árulás: A Cop29 eredménye óriási csalódás

Bár végül megállapodás született a klímafinanszírozásról Bakuban, sok szegényebb országot mélyen felháborított a végeredmény.

A fosszilis tüzelőanyagok ereje Bakuban

Azerbajdzsán fővárosa, Baku, a világ első olajvárosaként ismert, ahol a fosszilis tüzelőanyagok bősége meghatározza a város látképét. A Kaszpi-tenger partján húzódó sugárutak mentén a Lamborghini és Tiffany üzletek szomszédságában álló 19. századi paloták az ország olajban és gázban gyökerező gazdasági sikerét hirdetik. Az autokratikus elnök, Ilham Aliyev szerint az olaj és gáz „Isten ajándéka”, amely az ország exportjának 90%-át teszi ki.

A Cop29 tétje

Vasárnap reggel közel 200 ország képviselői gyűltek össze a bakui Olimpiai Stadionban, hogy megvitassák a fosszilis tüzelőanyagok hatását. A cél: korlátozni a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-os növekedésre. Ám sokan úgy vélik, hogy a tudomány érvei alulmaradtak.

Juan Carlos Monterrey, Panama klímaügyi képviselője így fogalmazott: „Az 1,5 °C cél az intenzív osztályon van és most úgy tűnik, már az ágy is összetört alatta.”

Csalódás és árulás érzése

“Ez a finanszírozás a halált és nyomorúságot jelenti a mi országainknak” – mondta Juan Carlos Monterrey

A csúcson a szegényebb országok alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságokra való áttérésének és az extrém időjárás hatásainak kezeléséhez szükséges pénzről volt szó. Évente körülbelül 1,3 billió dollárra lenne szükség 2035-ig, hogy a világ tartsa magát az 1,5 °C-os határhoz.

Végül megszületett egy megállapodás, de fél szívvel elfogadott és csalódást keltő volt. A legfejletlenebb országok képviselői árulásnak nevezték az eredményt: „Azok az országok, amelyek a klímaválságért a leginkább felelősek, ismét cserben hagytak minket.”

A megígért összegből mindössze 300 milliárd dollár származik közvetlenül fejlett országok és közintézmények, például a Világbank költségvetéséből. A fennmaradó részt a magánszektor befektetéseiből, valamint még nem megállapodott új adókból – például a hajózásra és a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett díjakból – kellene fedezni.

A szegény országok vezetői ezt elégtelennek tartották. Mariana Paoli, a Christian Aid jótékonysági szervezet globális vezetője így fogalmazott: „A déli országok mentőcsónakot vártak a klímaválságból, de csak egy deszkát kaptak, amin kapaszkodhatnak.”

A gazdag országok viszont azzal érveltek, hogy ennyire képesek. Ed Miliband, az Egyesült Királyság energiaügyi minisztere így nyilatkozott: „A fejlett országok komoly erőfeszítéseket tettek, de a közpénzek szűkösek.”

A finanszírozás nagy részét a magánszektor beruházásaira, valamint még nem létező adókra – például szállítási vagy fosszilis tüzelőanyagokra kivetett illetékekre – kívánják alapozni.

Bonyolult tárgyalások és kudarcok
A tárgyalásokon súlyos szervezési problémák merültek fel. A fejlett országok eleve alacsony ajánlattal érkeztek, ami felháborodást keltett a fejlődő világban. Az alacsony számokat tartalmazó megállapodás szövegében említett 300 milliárd dollár messze elmarad a szükséges szinttől. A szaúdi delegáció tovább rontotta a helyzetet azzal, hogy megpróbálta eltávolítani a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására vonatkozó vállalásokat a szövegből.

A tárgyalások vége
Szombat éjjelre a fáradt delegáltaknak választaniuk kellett: vagy hazamennek megállapodás nélkül, vagy elfogadják a 300 milliárd dolláros javaslatot, amely továbbra is súlyosan elégtelen. A döntés számos fejlődő ország számára keserű kompromisszumot jelentett, amely nem kínált valós megoldást a klímaválságra.

A Cop29 a klímaigazságosság szempontjából óriási csalódásként vonul be a történelembe.