arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Mintegy 20 ezer évvel ezelőtt egy hatalmas, akár két kilométer vastag úszó jégtömeg borította a Grönland és Kanada közötti Baffin-öblöt. Egy új nemzetközi kutatás szerint ez a jégself három jelentős szárazföldi jégtakarót is stabilizált, összeomlása pedig hozzájárulhatott a környező gleccserek gyors visszahúzódásához. A felfedezés az Antarktisz jövője szempontjából is fontos, mivel a déli kontinens jégselfjei ma hasonló szerepet töltenek be a tengerszint emelkedését befolyásoló folyamatokban.

Az Antarktisz partvidékén hatalmas, több száz méter vastag jégtömegek nyúlnak a tenger fölé. Ezek a jégselfek a szárazföldi gleccserek folytatásai, amelyek már a tengervízen úsznak, mégis fontos szerepet játszanak a mögöttük található jégtakarók stabilitásában.

A jégselfek ugyanis természetes fékezőként működhetnek. A part menti sziklákhoz és a tengerfenék kiemelkedéseihez kapcsolódva akadályozhatják a szárazföldi jég gyorsabb tengerbe áramlását.

A kutatók régóta vizsgálják, milyen következményekkel járhat, ha ezek a jégtömegek meggyengülnek vagy teljesen eltűnnek.

A tengerfenéken őrződtek meg az eltűnt jégself nyomai

A kutatók eredetileg nem egy hatalmas ősi jégselfet kerestek. Öthetes kutatóútjuk során a Neil Armstrong kutatóhajó fedélzetéről üledékmintákat gyűjtöttek, hogy megértsék a grönlandi jégtakaró visszahúzódásának történetét.

A vizsgálatok közben szonárral részletesen feltérképezték a tengerfenék domborzatát.

Az adatokban különleges, hosszanti mélyedéseket és felszíni formákat azonosítottak, amelyek a kontinentális lejtő jelentős részén végigkövethetők voltak.

A szakemberek szerint ezeket a nyomokat egy rendkívül vastag, a tengerfenékkel érintkező jégtömeg alakíthatta ki.

A jégself alsó része egyes területeken a tengerfenékhez súrlódott, és hatalmas barázdákat vájt az üledékbe, illetve a kőzetfelszínbe.

Ezek a nyomok azóta is fennmaradtak, így több ezer évvel a jég eltűnése után is információt szolgáltatnak az egykori jégtakaró méretéről.

A kutatók korábbi tengerfenék-térképeket is felhasználtak, majd számítógépes modellek segítségével rekonstruálták a terület jégkorszaki domborzati viszonyait.

Erre azért volt szükség, mert a hatalmas jégtakarók súlya egykor jelentősen lesüllyesztette a földkérget, a jég visszahúzódásával pedig a felszín fokozatosan emelkedni kezdett.

Akár 2100 méter vastag is lehetett az ősi jégtömeg

A számítások szerint a Baffin-öblöt egykor borító jégself körülbelül 150 ezer négyzetkilométeres területet foglalhatott el.

Ez lényegesen nagyobb Magyarország teljes területénél.

A kutatók a jég egykori vastagságát 1400 és 2100 méter közé becsülték, ami rendkívüli méretet jelent az északi féltekén korábban azonosított úszó jégtömegekhez képest.

Korábbi vizsgálatok már utaltak egy kisebb jégself létezésére a térségben, annak vastagságát azonban körülbelül 500 méterre becsülték.

Az új eredmények tehát alapvetően megváltoztatják a Baffin-öböl jégkorszaki állapotáról kialakított képet.

A szakemberek szerint az ősi jégself három nagy jégtakaróval állhatott kapcsolatban: keleten a grönlandi, északon az Innuitian, nyugaton pedig a Laurentide-jégtakaróval.

A hatalmas úszó jégmező ezek között mechanikai kapcsolatot teremthetett, fékezve a jég tenger felé irányuló mozgását.

Ez elősegíthette, hogy a szárazföldi jégtakarók vastagabbá váljanak, és hosszabb ideig fennmaradjanak.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!