arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

A hópelyhek lenyűgöző természeti csodák, amelyek nemcsak szépségükkel, hanem összetettségükkel is bámulatba ejtenek. De mi történne, ha megpróbálnánk mesterségesen létrehozni a valaha volt legnagyobb hópelyhet? Ezt a gondolatot inspirálta az 1887-ben Montanában jelentett Guinness-rekord: egy állítólagos 38 centiméter átmérőjű és 20 centiméter vastag hópehely. Bár a tudományos közösségben vannak, akik kételkednek e beszámoló hitelességében, a kihívás izgalmas kérdéseket vet fel a hófizika világában.

Miért érdekesek a hópelyhek?

A hópelyhek egyedi hatszögletű szerkezetüket a vízmolekulák közötti hidrogénkötéseknek köszönhetik. Ahogy a vízgőz megfagy a légkörben, bonyolult mintázatok alakulnak ki a hőmérséklet és a páratartalom változásának hatására. A természetben a hópelyhek mérete általában néhány milliméter, de extrém körülmények között nagyobb formációk is kialakulhatnak.

1887 januárjában Matt Coleman, egy montanai állattenyésztő, elképesztő természeti jelenséget észlelt. Egy hóvihar során hatalmas hópelyhek hullottak a szarvasmarha-legelőjére, amelyeket “nagyobbnak, mint a tejes edények” írt le. Ezek a gigantikus pelyhek 38 centiméter szélesek és közel 20 centiméter vastagok voltak, és azóta is a Guinness-rekordok között szerepelnek, mint a valaha mért legnagyobb hópelyhek.

Vajon tényleg létezhetnek ekkora hópelyhek?

Bár a hatalmas hópelyhekről nincsenek fényképes bizonyítékok, a történet továbbra is lenyűgözi a csapadék és a hó szerelmeseit. Kenneth Libbrecht, a California Institute of Technology fizikaprofesszora szerint az ilyen óriáspelyhek rendkívül ritkák, de nem teljesen lehetetlenek.

A hópelyhekről szóló általános tévhit, hogy minden hópehely egyedi hatszögletű kristály, amely a levegőben lebegve hullik a földre. Valójában a hópelyhek sokféle formában létezhetnek: az egyedi hókristályoktól kezdve a levegőben összetapadt és egymásnak ütközött kristályok halmazáig.

Miért olyan ritkák az óriáspelyhek?

A hatalmas hópelyhek kialakulása különleges időjárási körülményeket igényel. A nagy hókristályok rendkívül törékenyek, és csak akkor tudnak megnőni, ha a szél csendes, a hőmérséklet pedig ideális. Libbrecht szerint a legnagyobb hókristályok, amelyeket laboratóriumban termesztett, körülbelül 10 milliméter átmérőjűek – mindössze egy fillér nagyságúak.

Az időjárási körülmények tehát jelentős korlátot szabnak a hópelyhek méretének. A nagyobb pelyhek gyakran összetapadt kristályokból állnak, amelyeket a szél vagy más környezeti hatások alakítottak.

A hókristályok csodálatos változatossága

A hókristályok formáinak sokfélesége lenyűgöző. Az 1930-as években Ukichiro Nakaya japán fizikus megalkotta a világ első mesterséges hópelyheit, és dokumentálta a különböző formákat egy morfológiai diagramon. A kristályok alakját a hőmérséklet és a páratartalom határozza meg, az egyszerű prizmáktól a páfrányszerű csillagdendritekig.

A montanai óriáspelyhek története egyszerre rejtélyes és lenyűgöző. Bár a tudomány szerint az ekkora pelyhek rendkívül ritkák, a hókristályok világa tele van meglepetésekkel. Talán egyszer még többet megtudhatunk a természet ezen csodáiról, és újabb rekordméretű hópelyheket is láthatunk. Addig is, a havas napokon érdemes figyelni az égből hulló apró csodákat – ki tudja, talán épp egy új rekord születik.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!