Halálos fekete gomba: Mi ez és kiket érint?

​A mucormikózis, közismert nevén “fekete gombás fertőzés”, egy ritka, de potenciálisan halálos gombás megbetegedés, amelyet a Mucorales rendbe tartozó gombák okoznak. Ezek a gombák szinte mindenütt jelen vannak a környezetünkben, például a talajban, rothadó növényi anyagokban és komposztban. Bár a legtöbb ember naponta érintkezik ezekkel a mikroorganizmusokkal anélkül, hogy megbetegedne, bizonyos esetekben súlyos fertőzést okozhatnak.​

Kiket érint leginkább a mucormikózis?

A mucormikózis elsősorban azokat veszélyezteti, akiknek legyengült az immunrendszere. Ide tartoznak a cukorbetegek, különösen azok, akiknek nem megfelelően kontrollált a vércukorszintjük, valamint azok, akik súlyos COVID-19 fertőzésen estek át vagy éppen felépülőben vannak belőle. Továbbá a szervátültetésen átesett betegek, az alacsony fehérvérsejtszámmal rendelkezők, HIV-fertőzöttek és azok, akik immunmoduláló gyógyszereket szednek, szintén fokozott kockázatnak vannak kitéve.

A mucormikózis előfordulása és terjedése

A Világszervezet (WHO) becslése szerint világszerte a mucormikózis előfordulása 0,005 és 1,7 eset között mozog millió emberre vetítve. Azonban bizonyos országokban, mint például Indiában, a fertőzés gyakorisága lényegesen magasabb, akár 80-szorosa is lehet az átlagosnak. Ez valószínűleg a környezeti tényezőknek és a gombafajok elterjedésének köszönhető.

Hogyan alakul ki a fertőzés?

A mucormikózis akkor alakul ki, amikor a mucormyceták spórái bejutnak a szervezetbe, leggyakrabban belégzés, lenyelés vagy sérülések révén. Egészséges immunrendszerű embereknél ezek a spórák általában nem okoznak problémát, mivel a szervezet védekező mechanizmusai képesek elpusztítani őket. Azonban legyengült immunrendszerű egyéneknél a spórák kicsírázhatnak, és gyorsan terjedő fertőzést okozhatnak, amely súlyos szövetkárosodáshoz vezethet.

A mucormikózis tünetei és típusai

A mucormikózis tünetei attól függnek, hogy a fertőzés mely testrészt érinti:​

• Rhinocerebrális (orr- és agyi) mucormikózis: Az orrüregben vagy az orrmelléküregekben kezdődik, majd átterjedhet az agyra. Tünetei közé tartozik az arcduzzanat, láz, orrdugulás vagy orrvérzés, valamint fejfájás.​

• Pulmonális (tüdő) mucormikózis: Gyakori a neutropéniás vagy szervátültetésen átesett betegek körében. Tünetei közé tartozik a láz, köhögés, mellkasi fájdalom és légszomj.​

• Gastrointestinalis mucormikózis: Leggyakrabban csecsemőknél fordul elő, különösen alacsony születési súlyú és koraszülött babáknál. Tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, hányás és gastrointestinalis vérzés.​

• Bőrfertőzés: A gomba a bőrön keresztül jut be a szervezetbe sérülések, égési sérülések vagy műtéti sebek révén. Tünetei közé tartozik a fekete elszíneződésű bőrfekélyek kialakulása, fájdalom, melegség, túlzott vörösség vagy duzzanat körülöttük.​

Diagnózis és kezelés

A mucormikózis diagnosztizálása kihívást jelenthet, mivel tünetei hasonlóak más fertőzésekhez. A pontos diagnózis érdekében szövetmintát vesznek a fertőzött területről mikroszkópos vizsgálat és tenyésztés céljából. A kezelés magában foglalja az érintett szövetek sebészi eltávolítását és azonnali gombaellenes terápiát, például amfotericin B alkalmazását. Az időben megkezdett kezelés létfontosságú, mivel a mucormikózis gyorsan terjedhet, és magas halálozási aránnyal jár.

Megelőzés

Mivel a mucormyceták széles körben elterjedtek a környezetben, a fertőzés teljes megelőzése nehéz. Azonban a kockázat csökkentése érdekében a legyengült immunrendszerű egyéneknek kerülniük kell a poros területeket, például építkezéseket vagy földmunkákat, viseljenek védőmaszkot ilyen környezetben, és tartsák be a megfelelő higiéniai gyakorlatokat