Termőföld vagy Lítium? Sokak élete függhet a döntéstől!

A lítium, mint alapvető nyersanyag, nélkülözhetetlen a zöld energia tárolásához és a globális átállás támogatásához. Azonban a lítium kitermeléséhez szükséges bányászat gyakran olyan természeti kincsekben gazdag területeken történik, amelyek ökológiai és kulturális szempontból is felbecsülhetetlenek. Ezt a feszültséget világítja meg a szerb Jadar-völgy esete, ahol a festői táj, amely gazdag termőföldekkel és tiszta vízforrásokkal rendelkezik, egy óriási lítiumbánya veszélyének van kitéve. A bányászat következményei katasztrofálisak lehetnek: a völgyön átfutó folyók és helyi tavak szennyezése elkerülhetetlennek tűnik, ami tovább súlyosbítja a környezetszennyezést. Ez a szembenállás jól tükrözi azt a paradigmát, amely a fenntarthatóság és a természetvédelmi értékek közötti összetett és gyakran ellentmondásos döntések előtt álló világunkat jellemzi.

Nyugat-Szerbia szívében fekszik a Jadar-völgy, egy festői mezőgazdasági régió, amelyet egy óriási lítiumbánya fenyeget. Miközben a világ egyre inkább a zöld energiaforrások felé halad, ez a lítiumlelőhelyekben gazdag völgy egy heves küzdelem középpontjába került. Az egyik oldalon a szerb kormány áll, amely a bányában a gazdasági növekedés lehetőségét látja. A másik oldalon a helyi lakosok, akik készek életük árán is megvédeni földjüket.

A szerb gazdák ellenállnak az EU által támogatott lítiumbányának

Zlatko Kokanović, a 48 éves földműves és ötgyermekes családapa heves ellenállást mutat a bányával szemben.

“Mi itt mindannyian készen állunk arra, hogy az életünket veszítsük” – jelenti ki. Ez a föld a gyermekeinké.

A Rio Tinto multinacionális bányászati óriáscég több mint két évtizede kutatja a Jadar-völgy lítium- és bórlelőhelyeit, megalapozva ezzel egy olyan bányát, amelynek megvalósítása ma már elkerülhetetlennek tűnik. A vállalat ellentmondásos múltja, amelyet korrupcióval, környezetkárosítással és emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos vádakkal fémjelez, árnyékot vet a szerbiai terveikre.

A kritikusok szerint a bánya helyrehozhatatlan károkat okozna a völgy ökoszisztémájában, beleértve a föld alatti vízkészleteket, a mezőgazdasági területeket és a völgyben futó két folyót. Ezen aggályok ellenére a szerb kormány a 2021-es és 2022-es tömegtüntetések után ideiglenesen leállított projektet idén  júliusban egy EU által támogatott, a kritikus nyersanyagokról szóló memorandummal újraindította.

Dubravka Djedović Handanović, Szerbia bányászati és energetikai minisztere a völgy hatalmas potenciálját hangsúlyozza, mivel a völgy mintegy 158 millió tonna lítiumot tartalmaz. A kormány álláspontja szerint ennek az erőforrásnak a kiaknázása elősegítheti a gazdasági fejlődést, és Szerbiát a globális zöld energia átmenet élvonalába helyezheti.

A harc egyre erősödik a két érdek között

A helyi közösség, a környezetvédők és az ország több ezer támogatója azonban másképp látja a helyzetet. Azt állítják, hogy a bánya hosszú távú környezeti költségei messze meghaladják a rövid távú gazdasági előnyöket. Kokanović és csoportja, a “Ne Damo Jadar” vagyis Nem adjuk fel Jadart, az ellenállás élére állt, és nagyszabású tüntetést szervezett Belgrádban, hogy követelje a lítiumbányászat betiltását Szerbiában.

“E földön nevelkedtünk, és ezen a földön fogunk meghalni”

A tiltakozó mozgalom több, mint egyetlen bánya elleni harc; a természeti erőforrások és a helyi örökség védelméért, valamint a jövő generációinak jogáért áll ki, hogy tiszta és egészséges környezetet örökölhessenek. A gazdák elszántsága rendíthetetlen, és a családjukat generációk óta eltartó földhöz való mély kötődésen alapul.

A Jadar-völgy esete a zöld energiára való törekvés során előttünk álló összetett döntések szimbólumává válik. A gazdák hangja, az életmódjuk megőrzéséért folytatott őszinte könyörgésükkel messze Szerbia határain túl is visszhangra talál. Küzdelmük megrendítően emlékeztet arra, hogy a fenntartható jövő felé vezető útnak tiszteletben kellene tartania azoknak a jogait is, akiknek ezek a földek az otthonuk.