COP29 Pénzügyi Klímacsúcs – Nincs egyetértés, hogy ki fizesse a révészt

COP29 klímacsúcsot idén Bakuban, Azerbajdzsánban rendezték meg. A Csúcstalálkozón a klímafinanszírozás kérdése uralta. Az országoknak összességében több trillió dollárt kell befektetniük tisztaenergia-rendszerek kiépítésére, az egyre forróbb világra való felkészülésre, valamint a klímaváltozás okozta katasztrófák utóhatásainak kezelésére. Az ENSZ klímaegyezménye kifejezetten előírja, hogy a fejlett országoknak pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk – amit általában klímafinanszírozásnak neveznek – a fejlődő országok megsegítésére.

Eltérő nézetek, nincs megállapodás

A párizsi megállapodás értelmében a kormányok vállalták, hogy 2025-re új klímafinanszírozási célt tűznek ki, amely pénzt irányít ezekbe az országokba, és segít nekik a klímaváltozás kezelésében. Azonban az elmúlt hónapokban zajló tárgyalások az új kollektív kvantifikált cél (NCQG) meghatározásáról mély megosztottságot eredményezett ENSZ klímafolyamatában. Az országok szinte minden elemében vitatkoznak az NCQG-ről, beleértve a szükséges pénzösszeget, a hozzájárulókat, a finanszírozás típusait, valamint azt, hogy mit kellene finanszírozni és milyen időszakra vonatkozóan.

A fejlődő országok a magas jövedelmű felekre, mint az Egyesült Államok és az EU, tekintenek pénzforrásként. Eközben a fejlett országok egy átfogó célt szeretnének, amelybe magáncégek és nagy, feltörekvő gazdaságok, mint Kína, is hozzájárulnak.

Klímafinanszirozás dilemmája

A klímafinanszírozás a nemzetközi klímapolitika középpontjában áll. Általánosan elfogadott, hogy a fejlődő országoknak nagy összegeket kell befektetniük kibocsátásuk csökkentésére és egy forróbb világra való felkészülésre, összhangban klímaprogramjaikkal. A klímafinanszírozás jellege vitatott, de jelenleg nagyrészt a fejlett országok segélyezési költségvetéséből, többoldalú alapokból és fejlesztési bankok, például a Világbank hozzájárulásaiból származik. A magánszektorból kisebb összegek érkeznek.

1992-ben, amikor a nemzetek megállapodtak az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményében (UNFCCC), a szerződés kimondta, hogy a fejlett országoknak pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk a fejlődő országok klímaváltozás elleni küzdelméhez. 2009-ben a fejlett országok vállalták, hogy évi 100 milliárd dollár klímafinanszírozást mozgósítanak 2020-ig – egy éves cél, amely 2025-ig tartana. Ez problémás témává vált, mivel a fejlett országok elmulasztották a 2020-as határidőt, és csak két évvel később, 2022-ben érték el.

A párizsi megállapodás

A 2015-ös párizsi megállapodás 9. cikke megerősíti, hogy a fejlett országoknak pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk a fejlődő országok támogatására. A nemzetek azt is eldöntötték, hogy 2025 előtt:

Új kollektív kvantifikált célt tűznek ki, amely legalább évi 100 milliárd dollárról szól, figyelembe véve a fejlődő országok igényeit és prioritásait.

Ez az új kollektív kvantifikált cél (NCQG) a COP29 tárgyalásainak középpontjában áll. A 2025-ös határidő közeledtével ez lesz az utolsó lehetőség az új cél meghatározására. A tárgyalók hónapok óta gyűlnek össze a kérdés megvitatására, a mindenkinek jó megoldás megtalálása érdekében. Azonban az NCQG mind nagyon technikai, mind erősen politizált, ami miatt a legtöbb kérdésben zsákutcába jutottak.

Eredménytelen tárgyalás sorozat

Több tárgyalási fordulót követően az ausztrál és egyesült arab emírségekbeli társelnökök, akik a tárgyalásokat felügyelik, feladatot kaptak, hogy készítsenek egy tartalmi keretet egy tárgyalási szöveg tervezetéhez, amely a COP29 tárgyalások alapját képezi. Az eredményül kapott dokumentum felvázolja az új klímafinanszírozási cél körvonalait, és kristályosítja a megmaradt nézeteltérések kulcsfontosságú területeit. A dokumentum kilenc oldal hosszú, és 173 elemet tartalmaz, amelyek még zárójelben vannak, vagyis nem döntöttek róluk.

A 100 milliárd dollárral ellentétben, amely egy önkényes szám volt, amit az északi félteke vezetői tettek közzé, az NCQG-nek figyelembe kell vennie a fejlődő országok szükségleteit és prioritásait. Sok értékelés kimutatta, hogy ezeknek az országoknak a beruházási igényei a következő években trillió dollárra rúgnak a klímaváltozás kezelése érdekében.

Egy numerikus klímafinanszírozási cél meghatározása azonban nem egyszerű. Sok a jövőbeni követelmény a klímaváltozás kezelésében nehezen számszerűsíthető, és nem volt hivatalosan megbízott kísérlet ezeknek az igényeknek a meghatározására az NCQG keretein belül. A legközelebbi próbálkozás az úgynevezett Pénzügyi Állandó Bizottság szükséglet-meghatározási jelentése, amely különböző jelentések kombinálásán alapul, amelyekben a fejlődő országok önértékelik saját igényeiket. Azonban a bizottság hangsúlyozza, hogy az 5-6,9 trillió dolláros becslésük az elkövetkező öt évre jelentős hiányosságokat tartalmaz, és ezért nem tükrözi igazán a szükségleteket.

Rendkívüli mennyiségű pénzről van szó

Az Overseas Development Institute (ODI) elemzése rámutat, hogy az NCQG tárgyalói különböző számításokra hagyatkoznak, amelyeket különböző összefüggésekben végeztek el, esetlegesen eltérő célokkal és mandátumokkal.

A tárgyalók egyetlen dologban értenek egyet. Abban, hogy trillió dollárokra van szükség a klímaváltozás kezeléséhez. Azonban a pontosabb szám meghatározása az NCQG esetében nehézséget okoz, részben azért, mert az országok nem értenek egyet abban, hogy mit kellene tartalmaznia.

A fejlődő országok inkább egy olyan célt szeretnének, amely nagyrészt a fejlett országok közpénzeiből áll. Eközben a fejlett országok olyan célokat javasoltak, amelyek sokkal szélesebb forrásokat fednek le, és a globális beruházási áramlásokat is magukban foglalják, nemcsak a fejlett országok által a fejlődő országoknak nyújtott közpénzeket.

Ennek eredményeként Iskander Erzini Vernoit, az Imal Initiative for Climate and Development igazgatója fél trilliókról beszél, míg a fejlődő országok csoportjai, köztük az Arab Csoport és az Afrikai Csoport, 1-1,3 trillió dollár körüli javaslatokat emleget.

A témák amiben nincs egyetértés:

1. Fokozott közpénzügyi hozzájárulás: A fejlődő országok képviselői hangsúlyozzák, hogy a klímafinanszírozás nagy része a fejlett országok költségvetéséből kell származzon. A javasolt 1-1,3 trillió dollár jelentős részét állami forrásokból biztosítanák, amelyeket kifejezetten a klímaváltozás elleni küzdelemre és az adaptációra szánnak. Ezek az országok úgy vélik, hogy a fejlett nemzetek történelmi felelősségük révén tartoznak ezen összegekkel a globális déli országoknak.
2. Privát finanszírozás bevonása: A fejlett országok viszont azt szeretnék elérni, hogy a magánszektor is nagyobb mértékben részt vegyen. Ők olyan célokat javasolnak, amelyek nemcsak állami forrásokra támaszkodnak, hanem ösztönzik a magántőke bevonását is, hogy sokkal szélesebb pénzügyi áramlatok irányuljanak a fenntarthatósági projektek felé. Ebben a keretben a kormányok feladata az lenne, hogy olyan szabályozási környezetet teremtsenek, amely vonzóvá teszi a magánbefektetéseket.
3. Kína és más feltörekvő gazdaságok bevonása: A fejlett országok szerint a világ legnagyobb kibocsátói közé tartozó gazdaságoknak, például Kínának és Indiának is szerepet kell vállalnia a klímafinanszírozásban. Az olyan fejlődő országok, amelyek gazdaságilag megerősödtek, szintén jelentős támogatással járulhatnának hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

A politikai és technikai kihívások azonban továbbra is nagyok. A klímafinanszírozási cél pontos meghatározása összetett folyamat, mivel különböző érdekek és gazdasági körülmények ütköznek. A viták nemcsak a pénzforrások eredetéről, hanem a felhasználás módjáról is szólnak: egyes országok különösen az adaptációra, míg mások az emissziócsökkentésre kívánják koncentrálni a forrásokat.

Egyértelmű, hogy a COP29-en létrejövő megállapodás mélyreható következményekkel jár majd a globális klímafinanszírozás jövőjére nézve. Amíg a nemzetek nem tudnak közös nevezőre jutni a felelősségről és a források elosztásáról, addig az éghajlatváltozás elleni közös fellépés is akadályokba ütközik. A COP29 tehát nemcsak a klímafinanszírozás kérdéséről szól, hanem arról is, hogyan formáljuk a jövő nemzetközi együttműködését egy fenntartható világért.