Az érzelmek önmagukban nem feltétlenül ösztönöznek klímavédelmi cselekvésre

Düh, együttérzés vagy remény: a környezetvédelmi kampányok gyakran erős érzelmekkel próbálják rávenni az embereket arra, hogy tegyenek a klímaváltozás ellen. Egy új kutatás azonban arra utal, hogy jóval nagyobb különbség lehet aközött, amit egy üzenet hatására érzünk vagy tenni szeretnénk, és aközött, amit végül valóban megteszünk.

Lengyel és norvég kutatók több mint kétezer ember bevonásával vizsgálták meg, hogy a düh, az együttérzés és a remény felkeltése képes-e tényleges környezetbarát cselekvésre ösztönözni az embereket. Az eredmény meglepte őket: az érzelmi üzenetek önmagukban nem vezettek kimutathatóan több adományozáshoz vagy nagyobb erőfeszítéshez.

Több mint kétezer ember vett részt a kísérletben

A kutatásban 1029 lengyel és 1010 norvég résztvevő vett részt. A tudósok különböző történeteket olvastattak velük, amelyekkel három érzelmet igyekeztek kiváltani. Egy kontrollcsoport ezzel szemben semleges történeteket kapott.

Ezután nem egyszerűen azt kérdezték meg az emberektől, hogy támogatnának-e egy környezetvédelmi ügyet. Valódi döntési helyzet elé állították őket.

A résztvevők pénzt kaptak, amelynek egy részét vagy egészét felajánlhatták környezetvédelmi célra. Emellett egy monoton mintafelismerési feladatot is elvégezhettek: minél több munkát vállaltak, annál nagyobb összeget adományoztak helyettük a kutatók.

Ez azért fontos különbség, mert így nem pusztán a résztvevők szándékát, hanem tényleges viselkedésüket is mérni lehetett.

Az érzelmek nem hoztak több cselekvést

A kutatók arra számítottak, hogy az érzelmeket kiváltó történetek után az emberek több pénzt adományoznak vagy több munkát végeznek majd a környezetvédelem érdekében.

Ez azonban nem történt meg.

A Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint egyik vizsgált érzelem előidézése sem gyakorolt szignifikáns hatást a két tényleges viselkedési mutatóra. A dühös, együttérző vagy reményteljes üzenetet olvasók tehát nem adományoztak mérhetően többet, és nem dolgoztak többet a környezetvédelmi cél érdekében, mint a kontrollcsoport tagjai.

Ez különösen érdekes annak fényében, hogy korábbi vizsgálatok kapcsolatot találtak bizonyos érzelmek és a környezetvédelmi cselekvési szándék között.

Más dolog akarni valamit, és más megtenni

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága éppen a szándék és a valódi viselkedés közötti különbség.

Korábbi vizsgálatok alapján például a remény erősítheti azt az érzést, hogy a klímaváltozás ellen lehet tenni valamit. A düh összefügghet a felelősségre vonás iránti igénnyel, míg az együttérzés növelheti a károsultak támogatásának szándékát.

Ezek azonban nem feltétlenül eredményeznek automatikusan cselekvést. Egy ember gondolhatja úgy egy kampány után, hogy fontos lenne változtatnia a viselkedésén, de ebből még nem következik, hogy valóban pénzt adományoz, kevesebb energiát használ vagy más konkrét lépést tesz.

A mostani eredmények éppen ezért arra figyelmeztetnek, hogy egy környezetvédelmi kampány sikerét nem feltétlenül érdemes kizárólag az alapján mérni, milyen érzéseket vagy deklarált szándékokat vált ki.