arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Ha a globális felmelegedésre gondolunk, a képlet egyszerűnek tűnik: ha növeljük a szén-dioxid-kibocsátást, a bolygó egyenes arányban felmelegszik. A kibontakozó valóság azonban ennél sokkal összetettebb. Az éghajlatváltozás hatásai, például a súlyos aszályok, nem lineárisan változnak a szén-dioxid-kibocsátással. A szén-dioxid-kibocsátás 10%-os növekedése nem egyenlő az éghajlattal kapcsolatos hatások 10%-os növekedésével. Ehelyett az üvegházhatású gázok halmozott hatása kiválthatja azt, amit a tudósok éghajlati fordulópontoknak neveznek – olyan kritikus küszöbértékeket, amelyek átlépése a természeti rendszereket drámaian megváltozott állapotokba taszíthatja, gyakran visszafordíthatatlan és katasztrofális következményekkel.

Az éghajlati fordulópontok természete

Az éghajlati fordulópontokat úgy képzelhetjük el, mint egy sor dominót: ha egy dominó eldől, elindítja a láncreakciót, és a rendszer alapvetően átalakul. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) több mint egy tucat olyan rendszert azonosított — a sarkvidéki jégtakaróktól az amazóniai esőerdőkig —, amelyek rendkívül érzékenyek az ilyen változásokra. Az éghajlati fordulópontok bekövetkezése évekig, de akár évszázadokig is eltarthat. Ám ha egyszer átlépünk egy küszöbértéket, a változások visszafordítása rendkívül nehéz, vagy akár lehetetlen is lehet.

Jennifer Skene, a Natural Resources Defense Council (NRDC) vezetője kiemeli, hogy a kritikus természeti rendszerek védelme és ellenálló képességük növelése kulcsfontosságú. Akár az Amazonas hatalmas szén-dioxid-nyelőiről, akár a boreális erdőkről beszélünk, helyi, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt a védelmükre kell összpontosítanunk.

Az éghajlati fordulópontok közeledte

Az éghajlati modellek fejlődése és az új megfigyelések egyre pontosabban rávilágítanak az éghajlati fordulópontok jelentette veszélyekre. Egy 2022-es Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint néhány küszöbértéket már most, 1,1 Celsius-fokos globális felmelegedésnél elértünk. Az 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedés átlépése, amely korábban távoli lehetőségnek tűnt, ma már ijesztően valószínűnek tűnik. Ezért azonnali cselekvésre van szükség, hogy elkerüljük a még súlyosabb következményeket.

Mitigáció és alkalmazkodás: Két pillér a cselekvéshez

Bár az éghajlatváltozás bizonyos hatásai már elkerülhetetlenek, jelentős lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzük a fordulópontok átlépéséből származó legrosszabb forgatókönyveket. Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítéseinket a globális felmelegedés mértékének 1,5 Celsius-fok alatt tartására kell összpontosítanunk. Ez olyan átalakító globális változásokat igényel, amelyek különösen a fejlett országok részéről szükségesek, hiszen ezek hagyományosan a kibocsátások többségéért felelősek. Az alkalmazkodás pedig magában foglalja az éghajlati hatásokra való felkészülést és a sebezhető közösségek támogatásának biztosítását.

A megújuló energiaforrásokra való globális átállás lendülete bíztató. Jelenleg 87 országban alkalmazzák a megújuló energiaforrásokat, ami új lehetőségeket teremt a fordulópontok elkerülésére. A jelenlegi lendületet kihasználva a fordulópontok veszélyét katalizátorként használhatjuk fel egy még erőteljesebb fellépéshez.

Mi történik, ha átlépjük a fordulópontokat?

A tudósok folyamatosan finomítják a modelleket annak érdekében, hogy megértsék, milyen hirtelen változások következhetnek be a természeti rendszerekben a globális felmelegedés hatására. Az alábbiakban néhány olyan forgatókönyvet mutatunk be, amelyek világossá teszik a fordulópontok jelentette drámai változásokat:

  • A Permafroszt Olvadása: A permafroszt kétszer annyi szenet tartalmaz, mint a jelenlegi légköri szint. Olvadásakor jelentős mennyiségű szén-dioxidot és metánt bocsát ki, ami egy visszacsatolási hurkot hozhat létre, tovább gyorsítva a felmelegedést és a permafroszt pusztulását.
  • A Grönlandi és Antarktiszi Jégtakarók Olvadása: Az antarktiszi Thwaites-gleccser és a grönlandi jégtakaró egyaránt destabilizálódhat a melegebb óceánok és légköri viszonyok miatt, ami drámai tengerszint-emelkedéshez vezethet.
  • A Golf-áramlat Gyengülése: Az Atlanti-óceán meridionális forduló áramlásának (AMOC) változása megzavarhatja az időjárási mintákat és a tengeri ökoszisztémákat. Bár a teljes összeomlás valószínűtlen a következő évszázadban, az AMOC jelenlegi állapota az elmúlt évezred leggyengébb szintjén van.
  • A Boreális Erdők és az Amazonas Pusztulása: A klímaváltozás és az ipari tevékenységek veszélyeztetik ezeket az ökoszisztémákat, és fennáll a veszélye, hogy szén-dioxid-nyelőből szénforrássá válnak, ami tovább destabilizálja a globális klímát.
  • A Korallzátonyok Összeomlása: Az óceánok felmelegedése és savasodása a korallzátonyokat veszélyezteti. Ezen létfontosságú ökoszisztémák elvesztése drámai hatással lehet a tengeri élővilágra és a part menti közösségekre.

Merre Tovább?

Bár a lehetséges forgatókönyvek félelmetesek, nem szükségszerűek. Rendelkezünk azokkal az eszközökkel és tudással, amelyekkel enyhíthetjük a várható károkat, és ami a legfontosabb: még van időnk cselekedni. Rajtunk múlik, hogy felgyorsítsuk erőfeszítéseinket az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra, biztosítva, hogy a fordulópontok ne váljanak elkerülhetetlenné, hanem ösztönző erővé a cselekvésre.

Összehangolt globális erőfeszítésekkel és innovatív megoldásokkal irányíthatjuk a bolygónkat egy fenntarthatóbb jövő felé. A klímaváltozás nem lineáris valóságában navigálva még megállíthatjuk a legrosszabb forgatókönyveket és létrehozhatjuk azt a jövőt, ahol a természet egyensúlya újra helyreáll.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!