Az Atlanti-óceán kulcsfontosságú áramlása lassul, és ez Európa időjárását is befolyásolhatja

Az Atlanti-óceán mélyén és felszínén egy olyan hatalmas áramlási rendszer működik, amelyet a klímakutatók gyakran a Föld „globális futószalagjaként” emlegetnek. Ez a rendszer, az Atlanti Meridionális Alábukó Cirkuláció (AMOC), meleg vizet szállít a trópusokról az északi térségek felé, miközben a lehűlt, sósabb víz a mélyben dél felé áramlik vissza.

Az elmúlt években egyre több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy ez a rendszer gyengül. A legfrissebb vizsgálatok szerint azonban nem csupán az áramlás sebessége változhat: a lassulás az Atlanti-óceán sótartalmának természetes ingadozásait is jelentősen felerősítheti, ami újabb bizonytalansági tényezőt jelent a klímamodellek számára. Erről számolt be az Earth.com egy nemzetközi kutatás eredményei alapján.

Nemcsak a hőmérséklet számít

A közvélemény általában a hőmérséklet emelkedésével azonosítja a klímaváltozást, a tengerkutatók azonban régóta tudják, hogy a sótartalom legalább ilyen fontos tényező.

A tengervíz sűrűségét ugyanis a hőmérséklet és a sótartalom együttesen határozza meg. Ha nagy mennyiségű édesvíz kerül az óceánba, a víz kevésbé lesz sós, nehezebben süllyed le a mélyebb rétegekbe, és az AMOC működésének egyik alapvető „motorja” gyengülni kezd.

Az új kutatás szerint a lassuló áramlás következtében az Atlanti-óceán északi részén a sótartalom ingadozásai jóval szélsőségesebbé válhatnak, mint azt korábban feltételezték. Ez azért fontos, mert a sótartalom befolyásolja a csapadékképződést, a tengeri ökoszisztémák működését.

A „hideg folt”, amely évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat

A klímakutatók egyik legismertebb rejtélye az úgynevezett atlanti hideg folt. Miközben a világ óceánjainak túlnyomó része melegszik, Grönlandtól délre egy olyan térség található, ahol az elmúlt évtizedekben a víz hőmérséklete stagnált vagy helyenként csökkent.

Stefan Rahmstorf német klímakutató és munkatársai szerint ez a jelenség összefügghet az AMOC gyengülésével. Ha kevesebb meleg víz jut el az északi térségekbe, az éppen egy ilyen anomáliát hozhat létre. A kutatók szerint a hideg folt az egyik legerősebb megfigyelhető jele lehet annak, hogy az Atlanti-óceán áramlási rendszere változóban van.

Egyre több kutatás mutat ugyanabba az irányba

A tudományos vita ma már nem arról szól, hogy az AMOC gyengül-e, hanem arról, milyen gyorsan történik a változás.

A University of Miami kutatói 2026-ban közzétett vizsgálatukban közel két évtizedes lassulást mutattak ki az Atlanti-óceán jelentős részén. A kutatók szerint a folyamat már most is hatással lehet a csapadékrendszerekre és a viharok kialakulására.

Egy másik, Science Advances folyóiratban megjelent kutatás arra jutott, hogy a század végére az áramlás akár 40–60 százalékkal is gyengülhet a jelenlegi szinthez képest. Bár a teljes összeomlás időpontja továbbra is bizonytalan, a pesszimistább forgatókönyvek ma már nagyobb figyelmet kapnak, mint néhány évvel ezelőtt.

Ugyanakkor több kutatócsoport arra figyelmeztet, hogy a rendszer viselkedése rendkívül összetett, és a különböző modellek eltérő eredményekre jutnak. A tudományos konszenzus jelenleg az, hogy az AMOC gyengülése valószínű, de a teljes összeomlás bekövetkezésének időpontja továbbra is bizonytalan.

Mit jelenthet mindez Európa számára?

Az AMOC lassulását gyakran leegyszerűsítve úgy mutatják be, hogy Európa lehűlhet. A valóság ennél jóval összetettebb.

A kutatások szerint az észak-atlanti térség lehűlése mellett megváltozhatnak a csapadékzónák, gyakoribbá válhatnak az extrém időjárási események, és módosulhatnak a viharok pályái is. Egyes modellek szerint az Atlanti-óceán feletti légköri folyamatok átrendeződése Európa egyes térségeiben egyszerre eredményezhet több hőhullámot és több szélsőséges csapadékeseményt.