Az anyák gyors reakciója összefügghet a gyermek későbbi mentális egészségével

A csecsemők életének első éveiben a szülők és a babák között naponta több száz apró kommunikációs helyzet zajlik le. Egy mosoly, egy hangadás vagy egy sírás sokszor szinte azonnali választ vált ki a gondozóból. Egy új kutatás szerint azonban ezeknek a látszólag jelentéktelen pillanatoknak hosszú távú jelentőségük is lehet.

A vizsgálat arra utal, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknek az édesanyja gyorsabban reagált a hangadásaikra egyéves koruk körül, kisebb eséllyel alakultak ki később bizonyos pszichiátriai zavarok. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: ez nem jelenti azt, hogy a lassabb reakció önmagában mentális betegséget okozna. Az eredmények csupán statisztikai összefüggést mutatnak.

Egyetlen másodperc is számított

A kutatás az Egyesült Királyság egyik legismertebb hosszú távú vizsgálatára, az Avon Longitudinal Study of Parents and Children (ALSPAC) adataira épült.

A kutatók 12 hónapos csecsemők és édesanyjuk közös könyvnézegetéséről készült videókat elemezték. Nem azt vizsgálták, mit mondtak az anyák, hanem azt, milyen gyorsan reagáltak gyermekük hangadásaira.

Az elemzés szerint azokban az esetekben, amikor az anya egy másodpercen belül válaszolt a baba hangjára, később kisebb valószínűséggel fordult elő figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) vagy viselkedészavar. A kutatók becslése szerint minden 10 százalékos növekedés a gyors válaszok arányában körülbelül 17 százalékkal alacsonyabb kockázattal társult bármilyen későbbi pszichiátriai diagnózis esetén.

Nem minden mentális problémával mutatott kapcsolatot

A kutatás fontos eredménye, hogy az összefüggés nem minden pszichiátriai állapotnál jelent meg.

Az elemzés nem talált egyértelmű kapcsolatot az anyai válaszidő és az autizmus spektrumzavar vagy az érzelmi zavarok későbbi kialakulása között. Ez arra utal, hogy a gyors szülői reagálás elsősorban bizonyos fejlődési és viselkedési problémák esetében lehet jelentős mutató.

Miért lehet fontos a gyors reagálás?

Amikor egy baba hangot ad ki, rámutat valamire vagy szemkontaktust keres, valójában kommunikációt kezdeményez. Ha erre a gondozó érzékenyen és viszonylag gyorsan reagál, a gyermek fokozatosan megtanulja, hogy a környezete kiszámítható, biztonságos és válaszkész.

A szakemberek szerint ezek a mindennapi interakciók támogatják a nyelvi fejlődést, az érzelemszabályozást és a társas készségek kialakulását. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy nem a „tökéletes” szülőség a cél: a kutatások szerint a gyermekeknek nem hibátlan, hanem következetesen elég jó gondoskodásra van szükségük.

A kutatásnak vannak korlátai

Maguk a szerzők is óvatosságra intenek az eredmények értelmezésében.

A vizsgálat viszonylag kis számú pszichiátriai esetet elemzett, kizárólag az anyák válaszidejére koncentrált, és nem mérte a reakciók minőségét, illetve más családi tényezőket. Az sem bizonyítható, hogy a gyorsabb válasz okozta volna a kedvezőbb kimenetelt.

A kutatók szerint genetikai tényezők, a családi környezet vagy más fejlődési sajátosságok is szerepet játszhatnak a megfigyelt összefüggésekben. Ezért további hosszú távú vizsgálatokra lesz szükség.