Amerika 40 éven belül kifogyhat a növénytermesztés egyik nélkülözhetetlen nyersanyagából

A modern mezőgazdaság működéséhez rengeteg erőforrásra van szükség, de van egy olyan elem, amelyet sem technológiával, sem más tápanyaggal nem lehet egyszerűen helyettesíteni: a foszfor. A növények számára nélkülözhetetlen tápanyagból az Egyesült Államok hazai készletei egy új kutatás szerint akár 40 éven belül kimerülhetnek.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az amerikai mezőgazdaság néhány évtized múlva foszfor nélkül marad. A kutatók szerint ugyanis óriási mennyiségű, korábban felhasznált foszfor rejtőzik a termőtalajokban, az állati trágyában. A jövő egyik kulcsa ezért az lehet, hogy újabb bányák helyett megtanuljuk visszanyerni és újra felhasználni azt, ami már bekerült a gazdaságba.

Foszfor nélkül nincs modern mezőgazdaság

A nitrogén, a foszfor és a kálium alkotja a mezőgazdaságban jól ismert NPK-hármast. Ezek azok a legfontosabb tápanyagok, amelyeket műtrágyázással rendszeresen pótolnak a termőföldeken.

A foszfor többek között a növények energiaátviteli folyamataihoz, gyökérfejlődéséhez és szaporodásához szükséges. Ha nincs elegendő belőle a talajban, a növény fejlődése és végső soron a terméshozam is visszaeshet.

A foszforműtrágyák alapanyagát jellemzően foszfátkőzet bányászatával állítják elő. A probléma az, hogy ez geológiai időskálán képződő, véges ásványi nyersanyag. Az Egyesült Államok 2025-ben a foszfátot kritikus ásványi nyersanyaggá minősítette az ellátási lánc sérülékenysége miatt.

Akár 40 év alatt elfogyhatnak az amerikai készletek

A kutatók becslése szerint az Egyesült Államok jelenlegi belföldi foszforforrásai körülbelül négy évtized alatt kimerülhetnek. Ez nem azt jelenti, hogy ekkor a világ összes foszfátkőzete elfogy, hanem azt, hogy az amerikai mezőgazdaság egyre nagyobb mértékben szorulhat külföldi forrásokra.

Ez azért jelenthet problémát, mert a foszfátkőzet kitermelése földrajzilag erősen koncentrált. Európa, Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia már jelenleg is jelentős mértékben támaszkodik többek között kínai és marokkói importra.

A foszfor így nemcsak mezőgazdasági, hanem élelmezésbiztonsági és geopolitikai kérdéssé is válhat.

A műtrágya nagy része soha nem kerül a növénybe

A probléma egyik legmeglepőbb része, hogy miközben a foszfor értékes és véges erőforrás, a jelenlegi mezőgazdasági rendszer meglehetősen pazarlóan használja.

A kutatók szerint a kijuttatott foszfor mintegy 80 százaléka nem kerül közvetlenül a termesztett növényekbe. A foszfor ugyanis könnyen kötődik a talajrészecskékhez, így olyan formába kerülhet, amelyhez a növények gyökerei már nehezebben férnek hozzá.

Ennek egy része hosszú időre a talajban marad, más része viszont erózióval vagy lefolyással tavakba és folyókba kerülhet. A túlzott tápanyagterhelés hozzájárulhat az algavirágzásokhoz és a vizek oxigénhiányos állapotának kialakulásához.

Vagyis ugyanaz az anyag egyszerre válhat hiányzó mezőgazdasági erőforrássá és környezeti problémává.