Afrika óriás állatai már jóval az ember előtt fogyni kezdtek

Afrika ma is a nagytestű szárazföldi állatok egyik utolsó menedéke. Elefántok, orrszarvúk, vízilovak és zsiráfok járják a kontinens szavannáit, de a ma látható állatvilág csak töredéke annak a sokféleségnek, amely évmilliókkal ezelőtt jellemezte Afrikát.

Egy új kutatás szerint ennek kialakulása sokkal hosszabb és összetettebb folyamat volt, mint korábban gondolták. Az afrikai óriás növényevők visszaszorulása már több millió évvel ezelőtt elkezdődött, és nem elsősorban azért, mert a nagy fajok gyorsabban haltak ki. A legnagyobb probléma az volt, hogy az eltűnő fajok helyére egyre lassabban alakultak ki újak.

23 millió év történetét vizsgálták

A kutatók az afrikai patás emlősök elmúlt 23 millió évét rekonstruálták. Összesen 396 fajhoz tartozó 3327 fosszilis előfordulást elemeztek, majd neurális hálózatokra épülő modellekkel vizsgálták, hogyan változott az új fajok kialakulásának és a régiek kihalásának üteme.

Külön figyelmet fordítottak a megaherbivorokra, vagyis azokra a növényevő állatokra, amelyek testtömege meghaladja az 1000 kilogrammot. Ma már csak néhány ilyen faj él Afrikában, a földtörténeti múltban azonban jóval változatosabb közösséget alkottak.

A kutatás szerint a fordulat körülbelül 7,2 millió évvel ezelőtt kezdődött. Ekkortól az afrikai növényevők körében mind a fajképződés, mind a kihalás üteme felgyorsult. Körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt azonban az új fajok kialakulásának üteme megtorpant, miközben a kihalások később tovább gyorsultak.

Nem azért tűntek el, mert nagyok voltak

A tanulmány egyik legérdekesebb eredménye ellentmond egy kézenfekvő feltételezésnek. A kutatók nem azt találták, hogy a legnagyobb állatok eleve gyorsabban haltak volna ki.

Sőt, a nagyobb testű fajok hosszú távú kihalási üteme alacsonyabb volt. Ebben szerepet játszhatott, hogy ezek az állatok hatalmas területeket járhattak be, ezért egy-egy helyi környezeti változás kevésbé fenyegette őket.

A probléma a másik oldalon jelentkezett: a nagytestű növényevők evolúciós vonalai eleve lassabban hoztak létre új fajokat. A kutatás szerint a legerősebb szárazodás idején az 1000 kilogrammnál könnyebb fajok egyes csoportjai több mint kétszer olyan gyorsan képezhettek új fajokat, mint a megaherbivorok.

Ez hosszú idő alatt komoly különbséget okozhat. Ha egy nagytestű faj eltűnik, evolúciós értelemben sokkal lassabban érkezik a „helyére” egy új.

Afrika kiszáradása tovább rontotta a helyzetet

A folyamatot az éghajlat átalakulása is erősítette. Az elmúlt mintegy ötmillió év során Afrika szárazabbá vált, miközben egyre nagyobb területeket foglaltak el a nyílt, füves élőhelyek.

Ez különösen hátrányosan érintette azokat a hatalmas növényevőket, amelyek fákról és bokrokról származó táplálékhoz alkalmazkodtak. Bizonyos nagytestű evolúciós vonalak esetében a szárazodás tovább lassította az új fajok kialakulását.

A pleisztocén kezdetén, mintegy 2,58 millió évvel ezelőtt újabb fordulat következett. A kutatás szerint az afrikai növényevők kihalási üteme az azt megelőző időszakhoz képest körülbelül háromszorosára nőtt. Az új fajok keletkezése már nem tudta ellensúlyozni ezeket a veszteségeket.