A túlóra az agyadra megy? – Új kutatás szerint káros a heti 52 órán túli munka

A hosszú munkanapok nemcsak a fáradtságról, a stresszről vagy a kimerültségről szólnak. Egy friss tanulmány szerint a túlórázás szó szerint átalakíthatja az agyad szerkezetét is – és nem feltétlenül jó irányba.

Amikor az agy túlórázik

Dél-koreai kutatók a Gachon Régiós Munkahelyi Kohorsz Vizsgálat résztvevőit vonták be egy agyi képalkotó kutatásba, hogy feltárják, mit tesz az állandó túlóra az emberi aggyal. A vizsgálatban 110 egészségügyi dolgozó vett részt, akik közül 32-en rendszeresen túllépték az országban hivatalosan megengedett heti 52 órás munkaidő-határt, míg a többiek „normális” heti óraszámot dolgoztak.

A kutatók MRI-felvételeket készítettek a résztvevők agyáról, majd összehasonlították azokat, hogy vajon kimutathatóak-e szerkezeti eltérések a két csoport között. A válasz: igen, méghozzá elég látványosan.

Megnagyobbodott agyterületek – de ez nem feltétlen jó hír

A túlórázó csoport tagjainál a kutatók jelentős növekedést figyeltek meg az agy frontális lebenyének bizonyos részein, például a középső frontális tekervényben, amely a döntéshozatalért, a figyelemért és a problémamegoldásért felel. Ezen kívül további 16 agyi régió is érintett volt, többek között a tervezésért és célkitűzésekért felelős felső frontális tekervény és az érzelmi reakciókat szabályozó insula.

Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a megnagyobbodott agyterületek jobb teljesítményt jelentenek, a kutatók szerint ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az agy szöveteinek növekedése ugyanis nem feltétlenül jelent „szuperképességeket”, hanem stressz okozta alkalmazkodási kényszert is tükrözhet, amely hosszú távon akár káros is lehet.

Fáradt agy, gyenge teljesítmény

Érdekes módon a viselkedési kutatások is azt mutatják, hogy a túlórázók gyakran rosszabb memóriával, gyengébb érzelmi kontrollal és nagyobb kiégési kockázattal küzdenek – pontosan azokon a területeken, amelyek a vizsgált agyterületekhez kapcsolódnak.

A tanulmány szerzői óva intenek attól, hogy ezeket az agyi változásokat pozitív fejlődésként értékeljük. Inkább arról lehet szó, hogy az agy próbál alkalmazkodni a tartós terheléshez, de ennek ára lehet a hosszú távú mentális egészség.

Mi lesz, ha nem állunk meg időben?

A kutatás ugyan csak egy pillanatképet ad, így nem bizonyítja egyértelműen, hogy a túlórázás okozta a változásokat, vagy ezek a dolgozók eleve „alkalmasabb” agyi szerkezettel rendelkeztek a hosszú műszakok elviselésére. Az viszont biztos, hogy további vizsgálatokra van szükség, hogy kiderüljön, visszafordíthatóak-e ezek a változások, ha normalizálódik a munkaidő.

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint évente több mint 800 000 ember hal meg túlmunka következtében – legtöbben szív- és érrendszeri betegségek miatt. A mostani kutatás viszont arra utal, hogy az agyra gyakorolt hatásokat eddig alábecsülték, pedig ezek akár már jóval a testi tünetek előtt jelentkezhetnek.

Mi lehet a megoldás?

A kutatók szerint egyéni és rendszerszintű változásokra is szükség van. Ez lehetne:

• a műszakok számának csökkentése,

• kötelező pihenőidők bevezetése,

• mentális egészségügyi szűrések biztosítása a magas kockázatú munkakörökben,

• vagy akár a törvényi munkaidő-korlátozások szigorítása.

A munka nem minden – az agyad nem újraindítható

A tanulmány üzenete egyértelmű: az agy is elfárad, sőt, akár sérülhet is a túlzásba vitt munkától. Bár a végső választ csak hosszú távú vizsgálatok adhatják meg, már most is világos, hogy a „minél több munka, annál jobb teljesítmény” mítoszát ideje újragondolni.

A kérdés már csak az: a munkáltatók és döntéshozók meghallják-e végre az agyunk segélykiáltását, vagy továbbra is a határidő lesz az egyetlen szempont?