A testmozgás valóban segít tovább élni?

Azt hisszük, hogy a minél több mozgás annál jobb – de mi van, ha ez nem teljesen igaz? Egy harminc évig tartó finn ikerkutatás eredményei alaposan árnyalják ezt az elképzelést. Számos kutatás igazolta már, hogy a rendszeres testmozgás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a korai halálozás kockázatát. Egy új, nagyszabású finn tanulmány szerint azonban a kapcsolat bonyolultabb lehet, mint eddig gondoltuk.

A kutatásban 22 750 finn ikerpár életét követték nyomon 30 éven át. A cél az volt, hogy feltárják, milyen összefüggés van a szabadidős fizikai aktivitás, a halálozási kockázat, a genetikai betegségek hajlama és a biológiai öregedés között.

Miután a kutatók kiszűrték a genetikai és életmódbeli eltérések hatását, arra jutottak: önmagában a rendszeres, intenzív testmozgás kevésbé fontos, mint az általánosan egészséges életmód fenntartása.

„A fizikai aktivitás és az alacsonyabb halálozási kockázat közötti kapcsolatot sokszor olyan megfigyeléses tanulmányok igazolják, amelyek hajlamosak bizonyos torzításokra” – magyarázta Dr. Laura Joensuu, a Jyväskyläi Egyetem kutatója, a European Journal of Epidemiology folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.

„Mi igyekeztünk ezeket a torzító tényezőket kiszűrni, és a hosszú utánkövetéses időszak során nem találtunk egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a mozgásra vonatkozó irányelvek betartása csökkentené a genetikai eredetű szívbetegségek kockázatát vagy ténylegesen meghosszabbítaná az életet.”

A kutatásban részt vevő ikrek 1958 előtt születtek. Fizikai aktivitásukat három alkalommal mérték: 1975-ben, 1981-ben és 1990-ben. Ezután 2020 végéig vagy halálukig követték őket.

Az aktivitási szinteket négy kategóriába sorolták: ülő életmód, közepesen aktív, aktív és rendkívül aktív. Az adatok alapján a közepesen aktív csoport tagjai 7%-kal kisebb eséllyel haltak meg, mint az ülő életmódot folytatók. Érdekesség, hogy a magasabb aktivitási szintek nem hoztak további előnyt.

A kutatók megkülönböztették a rövid (1990–2011) és hosszú távú (2012–2020) halálozási adatokat. Rövid távon a magas aktivitás csökkentette a halálozás esélyét, de hosszú távon a legaktívabbak halálozási rátája már nem különbözött a kevésbé mozgékonyakétól.

Szerintük tehát a szabadidős testmozgás inkább a jó erőnlét és az egészséges életmód egyik mutatója, nem pedig önmagában védőfaktor.

„Nem biztos, hogy a mozgáshiány okozza a halálozást – lehet, hogy az emberek egy meglévő, rejtett betegség miatt mozognak kevesebbet, és az vezet később a halálhoz” – magyarázta Elina Sillanpää, a kutatás vezetője.

A kutatás egy kisebb részében – 1153 ikerpárnál – vérminták alapján epigenetikus órák segítségével a biológiai öregedés ütemét is vizsgálták. Ez a módszer a DNS-metiláció alapján becsüli meg, milyen gyorsan öregszik a szervezet.

„Azt találtuk, hogy a leggyorsabban azok öregedtek biológiailag, akik a legkevesebbet, vagy épp a legtöbbet mozogtak – tehát az összefüggés U-alakú” – mondta Sillanpää. Ugyanakkor hozzátette: az olyan életmódbeli tényezők, mint a dohányzás vagy alkoholfogyasztás jelentős hatással lehetnek az eredményekre.

A tanulmány fő tanulsága tehát az, hogy a hosszú élet és a lassabb biológiai öregedés szempontjából egy kiegyensúlyozott, egészséges életmód összességében előnyösebb lehet, mint csupán a szabadidős sportolás magas szintje.