A tengerek mélyére is eljut a fényszennyezés, veszélybe kerülhet a tengeri élővilág
A tengerparti városok, kikötők és tengeri ipari létesítmények mesterséges fénye nem áll meg a vízfelszínen. Egy új nemzetközi kutatás szerint a világítás akár tíz méternél mélyebbre is behatolhat a tengervízbe, megzavarva az ott élő állatok természetes életműködését. A kutatók Európa tengereit vizsgálták, és megállapították, hogy az Adriai-tenger, a Balti-tenger és a Földközi-tenger nyugati medencéje különösen kitett a fényszennyezésnek. Az eredmények a tengerparti világítás szabályozásának átalakítását is indokolhatják.
A fényszennyezésről általában a városok felett világító égbolt, az eltűnő csillagok vagy az éjszakai állatok megváltozott viselkedése jut eszünkbe. A mesterséges világítás azonban a vízi ökoszisztémák működését is befolyásolhatja, mivel a part menti fényforrásokból származó fény a vízfelszín alá is behatol.
A kutatás célja nem az egyes állatfajokban bekövetkezett károk számszerűsítése volt, hanem annak meghatározása, hol érhet el a mesterséges fény olyan erősséget, amely már befolyásolhatja a tengeri élőlények viselkedését.
Akár tíz méternél mélyebben is érzékelhető a mesterséges világítás
A vízi élővilág számára a fény nem pusztán a nappalok és éjszakák váltakozását jelenti. Számos faj tájékozódását, táplálkozását és szaporodását is meghatározza.
A kutatók ezért egy különösen fényérzékeny tengeri élőlénycsoportból, az evezőlábú rákokból indultak ki. Ezek az apró állatok a tengeri táplálékhálózat fontos tagjai, és sok fajuk éjszaka a felszín közelébe emelkedik, nappal pedig mélyebb vízrétegekbe húzódik.
A vizsgálatok szerint bizonyos evezőlábú rákok már rendkívül gyenge, négyzetméterenként mindössze 0,1 mikrowatt teljesítményű fehér fényre is reagálhatnak.
A kutatók ezt az értéket használták fel ideiglenes biológiai küszöbértékként a mesterséges megvilágítás lehetséges hatásainak becsléséhez.
A kockázati besorolás szerint alacsony kitettségről beszélhetünk, ha a fény legalább egy méter mélységig eléri ezt az értéket. Egy és tíz méter között közepes, tíz méternél mélyebben pedig magas kitettségi kategóriát alkalmaztak.
Ez nem jelenti azt, hogy valamennyi élőlény károsodna az adott mélységben. A rendszer azt mutatja meg, hol lehet szükség részletesebb ökológiai vizsgálatokra.
Az Adriai-tenger partvidéke különösen érintett
A kutatók tizenöt európai tengeri térséget hasonlítottak össze, külön vizsgálva a vízfelszín alatti élővilágot és a tengerfenéken élő szervezeteket.
Az eredmények szerint a legnagyobb kitettség általában a sűrűn beépített partvidékek közelében jelentkezik. A kikötők, a turisztikai központok és a nagyobb városok világítása együttesen jelentős mennyiségű mesterséges fényt juttathat a tengerekbe.
Az Adriai-tenger partjaitól számított tíz kilométeres sávban a vizsgált vízfelületek 56 százaléka magas, további 43 százaléka közepes kitettségi kategóriába került.
A Földközi-tenger nyugati medencéjében a partközeli vizek 73 százalékát magas kockázatúnak minősítették.
A Balti-tenger part menti területeinek jelentős része szintén érintett, bár ott inkább a közepes kitettségi kategória volt meghatározó.
A különbségek hátterében a partvidékek beépítettsége mellett a tengervíz átlátszósága is szerepet játszik. A tisztább vízben a fény mélyebbre juthat, míg a lebegő üledék és más részecskék csökkenthetik annak behatolási mélységét.
A kutatók arra is rámutattak, hogy a nyílt tengereken általában kisebb a fényszennyezés kockázata, mint a partok közelében.
Hozzászólás írása
Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!