A “Pokol Kapuja” évente közel 1 Millió köbméterrel tágul

A szibériai Batagaika-kráter, amelyet gyakran “a pokol kapujaként” emlegetnek, évente 35 millió köblábbal, azaz 991.000 köbméterrel tágul, és egyre inkább a globális felmelegedés figyelmeztető jeleként emlegetik. Az egykor kis víznyelőből az 1960-as években mára hatalmas termokarszt-mélyedéssé vált, amely a permafroszt olvadásának következményeként folyamatosan növekszik. Ez a jelenség nemcsak a helyi ökoszisztémát veszélyezteti, hanem globális hatással is lehet.

A Batagaika-kráter története

A Batagaika-kráter az északkelet-szibériai Cserszkij-hegységben található, és nem egy hagyományos kráter, hanem egy termokarszt-mélyedés, amely a permafroszt elolvadásával keletkezett. 1991-ben fedezték fel, amikor a föld alatti nyílás tovább repedt, és egy nagy szakaszt magával vitt a domboldalból. Azóta a terület mérete évente folyamatosan nő, és a kráter jelenleg körülbelül 1 km hosszú és 800 méter széles a legszélesebb pontján. A gyors növekedés a globális felmelegedés következményeként felgyorsult, ami a helyi környezet és a globális klíma számára is komoly aggodalmakat vet fel.

A permafroszt olvadása és hatásai

A permafroszt, amely az északi félteke földfelszínének egynegyedét borítja, nem állandó, ahogy azt a neve sugallja. Bár a permafroszt évezredek óta fagyott állapotban maradt, a globális felmelegedés következtében egyre inkább olvadni kezd. A felmelegedés következményeként a permafroszt elveszti stabilitását, és az alatta lévő talaj elkezd összeomlani, ami hatalmas lyukakat és mélyedéseket, például a Batagaika-krátert eredményezi.

Amikor a permafroszt olvad, a talajból kiszabaduló szerves anyagok lebomlanak, és szén-dioxidot, valamint metánt bocsátanak ki a légkörbe, ezáltal tovább fokozva a globális felmelegedést. Ez a folyamat egy önálló visszacsatolási hurkot indít el, amely még gyorsabb ütemben növeli a permafroszt olvadását, és súlyosbítja a klímaváltozást.

A Batagaika-kráter hatása a környezetre

A Batagaika-kráter növekedése nemcsak a helyi tájat alakítja át, hanem az ottani ökoszisztémát is veszélyezteti. A permafroszt eltűnése miatt a növényzet nem képes megmaradni a felszínen, és a talaj nem képes megtartani a víztartalmát, ami kiszáradást és talajeróziót okoz. Ezen kívül az újonnan felszabaduló szerves anyagok lebomlása a légkörbe jutó szén-dioxid és metán révén tovább fokozza a globális felmelegedést.

Az ősi vírusok és betegségek visszatérése

A permafroszt olvadása nemcsak a klímát és a környezetet érinti, hanem az ősi vírusok és betegségek visszatérését is lehetővé teszi. 2016-ban a permafroszt olvadása révén egy 48 500 éves “zombivírus” éledt fel, amely a szibériai örökfagyban volt eltemetve. Ez a vírus, és más hasonló ősi kórokozók, amelyek évezredek óta szunnyadtak, új fenyegetést jelenthetnek az emberi egészségre. 2016-ban például a permafroszt olvadása kiszabadította a lépfenét okozó Bacillus anthracist, amely több ezer rénszarvast ölt meg, és több helyi lakos halálát is okozta.

A “Pokol Kapuja” és a jövő

A Batagaika-kráter drámai növekedése és az általa előidézett hatások figyelmeztetnek arra, hogy a globális felmelegedés következményei nemcsak a jövőben, hanem már most is érezhetők. A Batagaika-kráter, amelyet “alvilág kapujaként” és “a pokol kapujaként” is emlegetnek, nemcsak egy természeti jelenség, hanem egy figyelmeztetés is arra, hogy a permafroszt olvadása és a globális felmelegedés milyen gyors ütemben alakítja át bolygónkat. Ahogy a permafroszt folytatja a gyors olvadást, a Föld számára egyre nagyobb kihívásokat jelenthet, hogy megbirkózzon a felmelegedés és a környezeti változások hatásaival.