A kontinensek szomjaznak – vízválság a küszöbön
A Föld kontinensei az elmúlt két évtizedben soha nem látott vízhiányt élnek át: a GRACE és GRACE‑FO műholdak adatai szerint 2002 óta hatalmas, egymással összefüggő “mega‑száradó” régiók alakulnak ki, elsősorban az északi féltekén. Ezek a száradási övezetek – Észak‑Kanada, Észak‑Oroszország, Észak‑Afrika, a Közel‑Kelet, valamint Észak‑ és Közép‑Amerika délnyugati részei – évente hozzávetőleg 832 000 km²-rel nőnek, ez California kétszerese.
Talajvízveszteség és a kontinensek kiszáradása
A tanulmány jelentős egyensúlyhiányt állapított meg. A száraz zónák gyorsabban száradnak, mint ahogy a nedves zónák vízhozamot nyernek. 2014 óta a száraz szélsőségek megugrottak, évi 4,6 millió négyzetkilométerrel emelkednek a nem gleccserrel borított területeken. Ez egy jelentős, éghajlatváltozás által vezérelt fordulópontra utal, amely a mega El Niño eseményekhez kapcsolódik.
„Ezek a megállapítások talán a legriasztóbb üzenetet küldik a klímaváltozás vízkészleteinkre gyakorolt hatásáról” – mondta Jay Famiglietti. „A kontinensek száradnak, az édesvízkészletek zsugorodnak, a tengerszint emelkedése pedig gyorsul.”
A legaggasztóbb jelenség a talaj- és felszíni vízveszteség mellett az óriási mennyiségű vízkitermelés: a földalatti víztárolók (akviferek) kimerítése ma már a teljes szárazföldi vízveszteség 68 %-át teszi ki. A kitermelt víz nagy része soha nem tér vissza a talajba, hanem folyók, majd óceánok felé vándorolva hozzájárul a globális tengerszint emelkedéséhez – nagyobb mértékben, mint a gleccserek olvadása.
Több mint 6 milliárd ember él azokon az országokon belül, ahol 2002 óta csökken a rendelkezésre álló édesvíz mennyisége – összesen 101 ország érintett, ez az emberiség 75 %-át jelenti. Ez a helyzet súlyos társadalmi és biztonsági feszültségekhez vezethet, az élelmiszerbiztonság, migráció és geopolitikai instabilitás veszélyét rejtve magában.
„Ezek a megállapítások talán a legriasztóbb üzenetet küldik a klímaváltozás vízkészleteinkre gyakorolt hatásáról” – mondta Jay Famiglietti. „A kontinensek száradnak, az édesvízkészletek zsugorodnak, a tengerszint emelkedése pedig gyorsul.”
A kutatás szerint a trend különösen 2014 után gyorsult fel: a száraz régiók területe évente további ~1 millió négyzetmérfölddel nőtt. Bár néhány nedvesebb terület is bővül, a hozzájuk kapcsolódó vízmennyiség messze elmarad a zsugorodó száraz vidékekétől. Az éghajlati események (például erős El Niño‑hullámok) ugyan hozzájárulnak rövid távon a vízpótláshoz, ám tartós javulásról nincs szó.
Ez a globális vízhiány új paradigmát jelent: nem átmeneti aszályokról van szó, hanem a Föld hidrológiai egyensúlyának újrarendeződéséről. A legsötétebb forgatókönyvek szerint globális éhínség, migrációs válságok és geopolitikai konfliktusok elkerülhetetlenek, ha nem cselekszünk azonnal.
A száraz kontinensek emelik a tengerszintet
2014 előtt a szélsőséges szárazságok többsége a déli féltekén volt megfigyelhető. 2014 után a tendencia megfordult. A legtöbb szélsőséges szárazság most északon fordul elő, és hosszabb ideig tart. Ez a fordulat egybeesik a valaha feljegyzett legerősebb El Niño eseménnyel.
Míg a nedves régiók területe csökkent, a trópusok továbbra is kivételt képeznek. Az Egyenlítő közelében folytatódik a nedvesedés, de kisebb mértékben, mint amit az IPCC éghajlati modelljei vártak.
A szárazföld jelenleg a tömeg által okozott tengerszint-emelkedés 44%-áért felelős. Ez több, mint Grönland vagy az Antarktisz esetében. A nem gleccserrel borított szárazföldi területek kiszáradásából származó éves hozzájárulás 0,04 hüvelyk tengerszint-egyenértéknek felel meg. A felszín alatti víz önmagában ennek 68%-át teszi ki.
Ezek a változások tartósak. A szárazodó területek több mint 62%-a 22 éven át tartó tartós tendenciákat mutat. Ezzel szemben számos nedvesedési trend kevésbé erőteljes, és átmeneti esős események vezérlik.
„Megdöbbentő, hogy mennyi nem megújuló vizet veszítünk” – mondta Hrishikesh A. Chandanpurkar, a tanulmány vezető szerzője és az ASU kutatója.
„A gleccserek és a mély talajvíz afféle ősi vagyonkezelői alapok. Ahelyett, hogy csak szükség idején, például elhúzódó aszály idején használnánk őket, magától értetődőnek vesszük őket. Emellett nem próbáljuk meg feltölteni a talajvízrendszereket a csapadékos években, és így egy küszöbön álló édesvízi csőd felé sodródunk.”
„Ez a kutatás fontos. Világosan mutatja, hogy sürgősen új politikákra és talajvíz-gazdálkodási stratégiákra van szükségünk globális szinten” – jegyezte meg Famiglietti.
A sürgős intézkedéseknek a talajvíz túlzott használatának csökkentésére, az utánpótlódás fokozására és a víztartó rétegek védelmére kell összpontosítaniuk. Az összehangolt nemzetközi erőfeszítések lassíthatják a kiszáradást és mérsékelhetik a tengerszint emelkedését.
A tanulmány eredményei hozzájárulnak majd a Világbank vízhiányról szóló, hamarosan megjelenő jelentéséhez, amely gyakorlati megoldásokat kínál a vízhiánnyal küzdő kormányok számára.
Addig is, az üzenet világos. A Föld kontinensei száradnak. A víz gyorsabban eltűnik, mint ahogy a természet pótolni tudná. Itt az ideje a cselekvésnek.
A tanulmány a Science Advances folyóiratban jelent meg.
Fotó: Canva
Hozzászólás írása
Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!