A klímaváltozás ott fenyegeti a főemlősöket, ahol új fajok születnek

A klímaváltozás nem minden állatfajt és élőhelyet érint egyformán. Egy új globális kutatás most arra jutott, hogy a főemlősök esetében különösen nagy veszélyben lehetnek azok a trópusi területek, amelyek az evolúció szempontjából ma is rendkívül aktívak: itt viszonylag fiatal fajok élnek, és az evolúciós folyamatok új fajok kialakulását segítik.

A kutatók 424 főemlősfaj evolúciós történetét, földrajzi elterjedését és várható éghajlati kockázatait kapcsolták össze. Az eredmények szerint a fiatalabb evolúciós vonalakat őrző területek a század folyamán nagyobb klímakockázattal nézhetnek szembe, mint azok a régiók, ahol elsősorban ősi főemlősvonalak maradtak fenn.

A probléma ráadásul kettős: a legveszélyeztetettebb területek jelentős része jelenleg nem élvez megfelelő természetvédelmi oltalmat.

424 főemlősfajt helyeztek el az evolúció térképén

A Kínai Tudományos Akadémia Állattani Intézetének kutatói munkatársaikkal 424 főemlősfajból álló evolúciós családfát készítettek. Ez a tudomány által jelenleg ismert 527 faj mintegy 80,5 százalékát jelenti, miközben valamennyi ismert főemlősnem képviseltette magát a vizsgálatban.

A kutatók ezután közel 100 ezer előfordulási adatot helyeztek el egy globális térképen, hogy meghatározzák, hol koncentrálódik a főemlősök fajgazdagsága, és mely régiók őrzik a legtöbb evolúciós történetet.

A fajokban leggazdagabb területek között az Amazonas és Afrika esőerdői emelkedtek ki, ahol egy-egy vizsgált térségben akár 17–25 főemlősfaj is előfordulhat. Madagaszkár legváltozatosabb területein 13–16, Indonéziában és Délnyugat-Kínában pedig 9–12 fajt azonosítottak.

Vannak evolúciós „múzeumok” és „bölcsők”

A kutatók két különösen érdekes területtípust különítettek el.

Az úgynevezett evolúciós múzeumokban nagyon régi, egymástól jelentősen különböző fejlődési vonalak maradtak fenn. Ilyen területeket azonosítottak többek között Közép-Afrikában, Madagaszkáron, Dél-Indiában és Indonéziában. Ezek az élőhelyek több tízmillió év evolúciós történetét őrizhetik.

Az evolúciós bölcsők ezzel szemben olyan régiók, ahol sok, egymással közeli rokonságban álló faj található. Itt a fajképződés evolúciós értelemben viszonylag gyors és újabb keletű volt.

Ilyen területeket elsősorban Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban, Brazília északi részén és Dél-Kínában találtak.

Ez fontos különbség, mert egy terület fajgazdagsága önmagában még nem árulja el, mennyi evolúciós történetet képvisel az ott található élővilág. Sok közeli rokon faj és néhány egymástól nagyon távoli fejlődési vonal természetvédelmi szempontból egészen más értéket képviselhet.

Éppen az evolúciós bölcsők kerülhetnek nagyobb veszélybe

Más élőlénycsoportoknál korábbi vizsgálatok arra utaltak, hogy az ősi evolúciós vonalak lehetnek különösen érzékenyek a klímaváltozásra. A főemlősöknél azonban a kutatók ennek ellenkezőjét találták.

A modellek valamennyi vizsgált éghajlati forgatókönyvben nagyobb veszélyt jeleztek az evolúciós bölcsőkben.

Még egy gyors kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyv esetében is a hotspotokban élő főemlősök több mint 70 százaléka kerülhet klímakockázatba.

A kutatás becslése szerint egy mérsékeltebb kibocsátási forgatókönyv mellett 2050-re 124, az evolúciós bölcsőkben élő faj kerülhet a magas kockázatú kategóriába. Az evolúciós múzeumokban ugyanez 109 fajt érinthet.

Egy magas kibocsátással számoló forgatókönyvben 2090-re már 159, bölcsőkben élő főemlősfaj kerülhet magas kockázatba, szemben az evolúciós múzeumok 125 fajával.