A helyreállított patakok nem mindig nyerik vissza természetes működésüket, új kutatás figyelmeztet
Egy patak helyreállítása után visszatérhetnek a vízi élőlények, természetesebbé válhat a meder és javulhat az élőhelyek állapota. Egy új nemzetközi kutatás szerint azonban mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vízfolyás ökológiai működése is helyreállt. A tudósok 66 korábbi vizsgálat eredményeit elemezték, és arra jutottak, hogy a tápanyagok feldolgozása, a szerves anyagok lebontása és más természetes folyamatok gyakran nem mutatnak egyértelmű javulást. A felfedezés a folyók és patakok helyreállításának értékelésében is változásokat hozhat.
Az elmúlt évtizedekben Európa számos vízfolyását kiegyenesítették, partjaikat mesterségesen megerősítették, medrüket pedig duzzasztóművekkel és más építményekkel alakították át.
Az ilyen beavatkozások jelentősen megváltoztathatják a természetes élőhelyeket, csökkenthetik a biológiai sokféleséget, és befolyásolhatják a vízfolyások öntisztulási képességét.
A helyreállítás során ezért gyakran visszaalakítják a kanyarulatokat, eltávolítják az akadályokat, növényzetet telepítenek a partokra, vagy újra összekapcsolják a folyókat ártereikkel.
De vajon elegendő mindez az ökológiai egyensúly helyreállításához?
Több mint 280 vízfolyást vizsgáltak
A Drezdai Műszaki Egyetem kutatója és a német Helmholtz Környezetkutató Központ szakembere nemzetközi kutatócsoporttal vizsgálta meg a kérdést.
A Global Change Biology folyóiratban megjelent tanulmány 66 korábbi kutatás adatait dolgozta fel, amelyek 281 vízfolyásszakaszt érintettek Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában és Óceániában.
A kutatók kilenc ökológiai folyamatot elemeztek, köztük a nitrátfelvételt, a szerves anyagok lebontását és a vízinövények szervesanyag-termelését.
Ezek a folyamatok alapvető szerepet játszanak a vízminőség fenntartásában.
A patakmederben élő mikroorganizmusok például lebontják az elhalt növényi részeket, miközben a baktériumok egy része a nitrogén körforgásában vesz részt.
A denitrifikáció során bizonyos baktériumok a nitrátot gázhalmazállapotú nitrogénvegyületekké alakítják, amelyek között üvegházhatású dinitrogén-oxid is lehet.
A természetes működés nem áll helyre automatikusan
Az eredmények szerint a kilenc vizsgált folyamat közül nyolcnál nem mutatkozott egyértelmű különbség a helyreállított és a továbbra is károsodott vízfolyások között.
Egyedül a denitrifikáció volt szignifikánsan alacsonyabb a helyreállított szakaszokon.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem feltétlenül kedvezőtlen eredmény. Az alacsonyabb denitrifikációs érték ugyanis kisebb nitrátterhelést is jelezhet.
A nitrátfelvétel ugyanakkor a helyreállított patakokban továbbra is elmaradt a természetes állapotot képviselő referencia-vízfolyásokétól.
A kutatás azt is megállapította, hogy a fajgazdagság és az élőlények mennyisége általában javult a beavatkozások után.
Az ökológiai folyamatok változása viszont sokkal kevésbé volt következetes.
Ez arra utal, hogy a vízfolyások természetes működésének helyreállításához nem mindig elegendő a meder és az élőhelyek fizikai átalakítása.
Hozzászólás írása
Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!