A grönlandi gleccserek titka segíthet menedzselni a tengerszint emelkedés folyamatát

Képzeljük el, hogy hatalmas, stadion méretű jégdarabok szakadnak le a grönlandi gleccserek magasodó faláról. A felszín alatt heves felszín alatti olvadékvíz-áramlatok kavarognak, sár és homok vakító keverékét sodorva magukkal. Ez a hagyományos kutatási módszerek számára barátságtalan, kaotikus helyszín jelenleg épp egy úttörő tudományos expedíció színhelyéül szolgál.

A Celtic Explorer nevű kutatóhajó fedélzetén egy tudósokból álló csapat egy olyan küldetésre indul, amelyet nagy kockázatú, de nagy haszonnal kecsegtető küldetésnek neveznek. Egy több millió dolláros, távirányítású tengeralattjárót vetnek be ezekbe a zavaros vizekbe, kockáztatva annak pusztulását. Hogy mit nyerünk ezzel? A cél nem kevesebb, mint egy olyan rejtély megoldása, amely alapjaiban változtathatja meg a tengerszint-emelkedéssel kapcsolatos ismereteinket, és így az éghajlati válság egyik legsúlyosabb, hosszú távú következményének megértését segíti elő.

Az expedíció miértje

A jégsapkák által táplált gleccserek felbomlása felgyorsul, ami közvetlenül fenyegeti a világ tengerparti városaiban élő egymilliárd embert. A jelenlegi modellek azonban figyelmen kívül hagynak egy kritikus tényezőt: a morénáknak nevezett hatalmas kőzethalmokat, amelyeket egyes gleccserek a frontjukon halmoznak fel. Ezek a morénák természetes fekvőrendőrként működhetnek, lelassítva a gleccserek előrenyomulását és elszigetelve őket az egyre melegebb óceáni vizektől. Mostanáig ezeknek a képződményeknek a szerepe nagyrészt spekulatív volt, mivel a közvetlen megfigyelés szinte lehetetlen.

A jelenlegi expedíció azonban ezt kívánja megváltoztatni. Ahogy a tengeralattjáróról a szonár élő adása beáramlik a vezérlőterembe, a feszültség kézzelfogható. Ginny Catania professzor, a Texasi Egyetem vezető tudósa felkiált:

“Ó, Istenem, mi az?” A szonár váratlan felfedezést tár fel: egy hatalmas víz alatti barlangot a gleccseren belül.

Victor Naklicki, a tengeralattjárót irányító mérnök nagy összpontosítással navigál ebben az alattomos környezetben. A 10 órás merülés próbára teszi mind a gépet, mind a kezelőjét. Az élményre reflektálva Naklicki gí írja le a felfedezés élményét:

“Láttuk a nagy barlangot, és érezni lehetett, hogy a hajtóművek nagyon keményen dolgoznak, hogy ne szippantson be a víz. Eljutottunk 50 méter mélyre, de még mélyebbre mentünk – ez egy szakadék volt. A döntés, hogy bemerészkedjünk a barlangba, szembemegy a hagyományos bölcsességgel. Általában kerüljük, hogy egy távirányítású tengeralattjárót bármilyen építmény alá vezessünk, mivel fennáll a veszélye, hogy a tengeralattjáró csapdába esik, és nem tud felszínre törni. A példátlan adatgyűjtés potenciális haszna azonban felülmúlja ezeket a kockázatokat.”

Ez a küldetés jelentős előrelépést jelent a gleccserek dinamikájának és az óceánnal való kölcsönhatásuknak a megértésében. Az így nyert ismeretek finomíthatják a tengerszint-emelkedés előrejelző modelljeit, és kulcsfontosságú információkat szolgáltathatnak a jövőbeli enyhítési stratégiákhoz. A kutatók az adatok elemzése során remélik, hogy feltárják azokat a mechanizmusokat, amelyek révén ezek a természetes fekvőrendőrök befolyásolják a gleccserek viselkedését.

Az expedíció eredményei új szemléletet adhatnak az éghajlatváltozás okozta kihívások megvilágításához. Ha megértjük, hogy ezek a víz alatti képződmények hogyan befolyásolják a gleccserek mozgását, a tudósok jobban megjósolhatják a jégtömegek jövőbeli viselkedését és az ebből következő tengerszintváltozásokat. Ez a tudás létfontosságú a veszélyeztetett part menti lakosság védelmére irányuló stratégiák kidolgozásához.

A grönlandi gleccserek alatti merész kutatás több mint technikai bravúr; kritikus lépés a globális felmelegedés által jelentett egyik legjelentősebb fenyegetés kezelése felé. Az ebben a veszélyes környezetben gyűjtött adatok átalakítják az éghajlati tudományok megközelítését és segítenek megvédeni bolygónk jövőjét.