700 000 évig csend volt, most baljós jeleket küld az iráni óriásvulkán

Egy délkelet-iráni, távoli vulkán váratlanul a tudományos figyelem középpontjába került, miután műholdas mérések szerint megemelkedett a felszíne. A Taftan vulkán mintegy 700 000 éve nem mutatott jelentős aktivitást, ezért a most észlelt változások különösen figyelemre méltók. A kutatók szerint ugyan nincs ok azonnali pánikra, de a jelenség egyértelműen azt mutatja, hogy a vulkáni rendszer nem „halott”, hanem továbbra is aktív folyamatok zajlanak benne.

Műholdak vették észre az emelkedést

A tudósok radaros műholdas megfigyeléssel követték nyomon a hegy felszínének mozgását. A mérések kimutatták, hogy a vulkán csúcsa körülbelül 9 centiméterrel emelkedett alig tíz hónap alatt. Bár ez elsőre csekélynek tűnhet, vulkanológiai szempontból komoly jelentősége van, mert belső nyomásnövekedésre utal.

A kutatók szerint az emelkedés nem külső tényezők következménye, hanem a vulkán belső folyamatai okozzák.

Hol gyűlik a nyomás?

Modellezések alapján a deformáció forrása viszonylag sekély mélységben, mintegy 500–600 méterrel a felszín alatt található. Itt egy hidrotermális rendszer húzódik, ahol forró víz és gázok keringenek.

A magma tározója ennél jóval mélyebben, több mint 3 kilométeres mélységben helyezkedik el, ezért a jelenlegi emelkedést valószínűleg nem friss magma felnyomulása, hanem gázfelhalmozódás okozza. Ahogy a gázok nyomása nő, a kőzet enyhén megemelkedik. Ha repedések nyílnak, a gázok részben távozhatnak, ami lassíthatja a felszínmozgást.

Miért nem „kihalt” a vulkán?

A Taftan egy közel 4 000 méter magas rétegvulkán, amelynek csúcsán ma is működnek fumarolák – gázkibocsátó nyílások. Ez önmagában is jelzi, hogy hő és gázmozgás zajlik a mélyben.

A szakértők hangsúlyozzák: attól, hogy egy vulkán történelmi időkben nem tört ki, még nem tekinthető végleg inaktívnak. Sok vulkán hosszú nyugalmi időszak után válik újra aktívvá.

Milyen veszélyekkel járhat?

A jelenlegi helyzetben nem lávakitörés jelenti a fő kockázatot. Sokkal valószínűbbek az úgynevezett freatikus robbanások, amikor a forró víz hirtelen gőzzé alakul, és robbanásszerűen távozik.

Ezek lokális károkat, gázkibocsátást és hamuszórást okozhatnak. A közeli települések időnként már most is érzik a kénes gázok szagát kedvező szélirány esetén.

Mi következik most?

A kutatók földi műszerek telepítését sürgetik: szeizmométereket, GPS-állomásokat és gázmérő rendszereket. Ezek segítenének pontosabban követni a nyomásváltozásokat és időben jelezni az esetleges veszélyt.

A műholdas megfigyelések tovább folytatódnak, hiszen a lassú felszínmozgások gyakran korai figyelmeztető jelek lehetnek.