15 nap dönthet Kalifornia legveszélyeztetettebb lazacainak túléléséről

Egy állatfaj fennmaradását sokszor évtizedeken át tartó folyamatokkal, az élőhelyek átalakulásával vagy a klímaváltozás hosszú távú hatásaival kapcsoljuk össze. Kalifornia egyik legveszélyeztetettebb lazacpopulációjánál azonban a kutatók most azt találták, hogy az új nemzedék sorsa akár egy alig kéthetes időszak alatt eldőlhet.

A Sacramento folyó téli vándorlású királylazacainál az ikrák megtermékenyítését követő első körülbelül 15 nap bizonyult különösen kritikusnak. Ha ebben az időszakban a folyó vize kellően hideg marad, az utódok túlélési esélye jelentősen nagyobb. Már viszonylag kis felmelegedés is drámai különbséget okozhat.

A felfedezés nemcsak egy veszélyeztetett hal megmentése szempontjából fontos. Arra is rámutat, hogy a klímaváltozás hatásait nem mindig éves átlagokban érdemes keresni: egy faj jövője olykor néhány különösen érzékeny nap időjárási és környezeti viszonyain múlhat.

Egyetlen megmaradt populáció

A Sacramento folyó téli királylazacai különleges életciklussal rendelkeznek. Őseik a nyári hónapokban a Mount Shasta környékének hideg, források táplálta hegyi folyóiban szaporodtak. A 20. században épített nagy gátak azonban elvágták őket történelmi ívóhelyeiktől.

A Shasta-gát miatt ma már nem tudnak szabadon visszajutni ezekre a magasabban fekvő, hidegebb folyószakaszokra. A megmaradt állomány ezért főként a Sacramento folyó alacsonyabban fekvő szakaszán szaporodik, ahol nyáron jóval magasabb lehet a vízhőmérséklet.

Ez különösen sebezhetővé teszi a populációt. A NOAA Fisheries szerint jelenleg egyetlen természetesen szaporodó populáció maradt fenn, és az elmúlt évtizedekben átlagosan mindössze néhány ezer kifejlett hal tért vissza évente.

Az első két hét a legveszélyesebb

A UC Davis, a NOAA Fisheries és más kutatóintézetek szakemberei 2021 és 2022 adatait vizsgálták. A kutatásban összesen 75 fiatal lazacot elemeztek, amelyek sikeresen eljutottak a folyó alsóbb szakaszáig.

Az eredmények alapján az ikrák lerakását követő első 14–15 nap vízhőmérséklete mutatta a legerősebb kapcsolatot a későbbi túléléssel.

A nagyjából 12,5 Celsius-fok alatti vízhőmérséklethez lényegesen több túlélő kapcsolódott. Ennél melegebb környezetben a sikeres szaporodás esélye meredeken csökkent.

A kutatók becslése szerint az első két hét átlaghőmérsékletének minden 1 Celsius-fokos emelkedése körülbelül 73 százalékkal csökkentette annak becsült esélyét, hogy az adott fészekből később túlélő fiatal hal kerüljön ki.

Érdekes módon a kezdeti időszakot túlélő lazacok később már magasabb hőmérsékletet is elviseltek. Egyes példányok a kikelés után 14 Celsius-fok feletti vízben is életben maradtak. Ez arra utal, hogy nem az egész fejlődésük alatt egyformán sérülékenyek: létezik egy rövid, rendkívül érzékeny időablak.